Verseim

Jó reggelt :)
Nos,mivel tegnap megígértem hogy elhozom nektek az eddig irt saját verseimet ezért tartom is magam hozzá :) Jó olvasást kívánok,remélem tetszeni fog :) Még nincs túl sok,de idővel majd bővül :)

Nélküled ( saját vers ) :

Nélküled jobb az életem,
Mégis magányosnak érzem magam,
A figyelmed kell hiába is tagadtam.
Próbálok tőled elszakadni,
Téged örökre elfeledni,
De láncok kötnek hozzád,
Miattad sírtam hajnalkor tele a párnát.
Gyűlölni nem tudlak te hazug,
De szeretni már nem megy...
Szívem talán belehasad,de elkel,hogy engedj!
Több vasat tartottál a tűzben,
Nekem ez így nem megy.
Vigyáz arra az egyre aki maradt,
Mert ő is miattad szenved...

Megérte?

Érte megérte szenvedni?
Oly sok hiába való könnyet hullatni?
Hazug csókjait ajkamon érzeni?
Hiú reményeket vakon kergetni?
Megérte érte éjjel fent lenni?
Kék szemibe nézve elmerülni?
Sirni és nem tudni mikor jön el a holnap...
Eltemettem én már a szerelmet még minap!
A szerelmem halála a hazugságaid ára...
Fájó űr és magányosság ami a lelkem most átjárja!
Játszottál velem és én nem vettem észre...
Másik lányát is akartál,de én már igy téged mégse.
Kiderült,hogy csak tested vágyainak engedtél...
Többet már nekem nem kellnél.
Nem érte meg szenvedni,velem úgysem akartál lenni
Több sort már nem pazarlok rád se több könnyet
Csak annyit mondanék még :
" A szerelem fáj..."


Elszakadt a minket össze kötő piros fonál ( utolsó versem neki ) :

Fáj még,hogy hazudtál,
Miattad szakadt el,
A köztünk lévő piros fonál
Összetörtél,játszottál...
Nem csak én kelletem
Hiába is vártam rád,
Rémálomlommá változtál!
Csalódtam benned,
Kiben a legjobban hittem,
Minden bizalmam,
Mámoros éjszakám eltemettem.
Eltemettem én minden emlékemet
Mit veled töltöttem,
Csak a fájdalom maradt mit okoztál,
Miattad lett lelkem sötét...
Nézd hát jól mit tettél!
Te engem tönkre tettél,
Többé nekem már nem kellenél!
Hát most elfeledlek,
Nélküled boldog életet kezdek.
Ránk már úgysem várt
Semmi jó,a te-ből és az én-ből a mi
Már sosem elhozható...
Nincs már közös jövőnk,
Utunk ketté vált,
Ég veled drágám...

Hiányzol

Napról,napra jobban hiányzol
Megöl a tudat,egy hónapja már
Nem hallak,s nem látlak
Rólad semmit sem tudok,
Gondolataim sokszor
Körülötted forog.
Számodra SENKI vagyok,
Tudom jól,hiába is tagadnád
Az utunk már ketté vált.
Nem keresel,én sem téged
Pedig szívembe mély nyomott
Hagytál,kék szemeid lánccal
Kötnek tehozzád. Te hozzád,
Ki hazug volt,s mégis dalol
Róla nékem a hold...
Suttog a szél halkan,
Nem tudom merre tovább...
Ez mégis hogy van?
Csak egy kétségbeesett
Kislány vagyok,ahogy kiejtem
Neved,ajkam megremeg
Szemem messze mered,
Már nem halhatom hangodat...
Lelkem terhe vagy,mit fájón
Cipelek s közben sohasem
Feledlek,szívembe véstelek...


Vér fürdő

Ti ki utáltok,vigyázatok!
Szánalmas testetek
Erőtelen óráján
Mészáros leszek,
S véretekbe fürödve
Kacagom a kádba
Többé már nem nézve hátra...
Nem lesznek már bántó szavak,
A bőr csontokról mind lerohad!
Hold fényes éjszakán
Hulláitok fekszenek árván,
Miközben én pompásan szórakozok.
Tudjátok hol a helyetek
S kivel játszadoztok!
Én nem vagyok szerény,
De nagy a kertem,
Emberi csontvázakból
Építem a telkem...
Imádom minden kétségbeesett sikolyaitok
Ha egyszer megtaláltak titeket,menekülni
Úgysem tudtok...

Vágyom tested,lelked... 

Vágyom reád,tested akarom,
De nem csak szexuális vágy fűt
Lelked is akarom.
Nekem a szíved is kell,
Veled szeretkezni
Nem szexelni akarok.
Kellesz mindenestől,
S egy az akartunk.
Nekem te kellesz,
Mint testnek a vér,
Remélem utunk
Soha végett nem ér...
Téged akarlak...
Nem kell más,
Extázisba fürödjünk át
Minden éjszakát.
A nyári nap fény
Reánk ragyog,
Ahogy véred lassan
Rám csorog.
Fogaim mélyen
Beléd vájom,
S tudom ez a
Te álmod...
Kéj nélkül
Nincs szenvedély,
A sötét romantikát érzem
Ahogy a tested a testemhez ér.
S holdfényes éjszakán
Folyik a vér,mit húsodba
marva fogammal kényszerítettem
Ki belőled,s közben halkan nyögted:
" SZERETLEK"