Szubjektív: Kísértő rémálmok, avagy a tudatalattikban lelünk rá félelmeinkre?

Sziasztok.

Arra gondoltak, hogy próbálkozásként szeretném a blogom kiegészíteni egy „Szubjektív” nevű rovattal melyben az eddigi bejegyzéseimmel ellentétben kevesebb személyeskedéssel próbálom megosztani veletek az egyéni véleményem különböző dolgokról. A mai témám a folyamatosan visszatérő rémálom lesznek. 

Fordult már veletek elő, hogy hajnalban felriadtatok egy lidérc álom miatt? Valószínűleg mindannyitoknak voltak már ilyenek eddigi élete során többször is, hisz az emberek minden este álmodnak többször is elvileg, csak nem emlékeznek rájuk. Ám mi van akkor, ha ezek a rémálmok naponta visszatérőek vagy legalábbis elég sűrű jelleggel?  Sokan foglalkoznak álomfejtéssel és az ott megjelenő szimbólumoknak jelentésének feltárásával és magával az álmokkal, mint ezoterikus és mind tudományos vonalon. Hallani lehet, olyan feltevést mely azt vallja, hogy az álmaink a saját tudat alattink kivetülése és magam is ez a teória mellet vagyok. Ebből a hipotézisből kiindulva a rémálmok is a saját félelmeink vetítenék ki? Az agyunk folyamatosan memorizálja a velünk történő eseményeket és létezik egy úgy nevezett félelem faktor is bennünk, aminek okán bizonyos dolgoktól, események bekövetkezésétől, személyektől félünk. Sokszor ez nem is tudatos félelem, hanem egy olyan dolog, amit mi sem veszünk észre, csak automatikusan félünk tőle, pl. páran a sötétségtől.  A félelmeinket az agyunk álom formájában továbbítja, nekünk és ezeket nevezzük rémálmoknak.

Legalább mindenki ismer egy olyan embert, vagy hallott már róla (esetleg ő maga ilyen) aki súlyos alvási zavarokkal küszköd hosszabb, avagy tartósabb ideje és ennek okában az áll, hogy az illető nem tud aludni, ha el is alszik, akkor is egy este többször is felriad lidérc álmaimból felzaklatott lelki állapotban. Sokszor ezek a személyek nem is panaszkodnak, csak látszik a táskás szemük és hogy egész nap fáradtak, lehangoltak továbbá energia híján vannak, hiszen csak pár óra hosszát aludtak egész este (vagy egész héten összesen) és előbb-utóbb ez a környezetüknek is fel fog tűnni.

"Lidérces álom béli kép"
( A képen:  Én - a képet az engedélyem nélkül lopni,máshol feltüntetni TILOS! -)

Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Hogyha abba a csoportba tartozol vagy ismersz valakit, aki éjjel már retteg elaludni a saját lidérces álmaitól esetleg alvási paralízisbe (alvási bénulás) szenved, akkor mindenképp fordulj szakorvoshoz illetve annak az ismerősödnek javasold a segítségét. Én nem vagyok ebben a témába profi és orvos sem vagyok, de viszont van tapasztaltatom a témában, hiszen évek óta magam is súlyos alvási zavarba küszködök és folyamatos lidérc álmok kísértenek.  Többször is elgondolkoztam a rémálmaimon és sokszor felfedeztem bennük rejtett félelmeimet, miből volt, amit sikerült már legyőzném és volt, amit nem. Pl. édesanyám elhunyása után sokszor álmodtam egy közeli szerettem haláláról, mert betegesen féltem, hogy elvesztek még egy számomra fontos személyt. S miután ezt észrevettem sikerült felül kerekednem annyira ezen a negatív gondolaton, hogy az óta ilyen jellegű rémálmaim nem voltak. Tehát fent említett teória és véleményem mellett álok ki, hogy a rémálmok a saját tudatalatti félelmeink kivetülései és le kell őket küzdeni!

Ezek lennének az én gondolatmeneteim a rémálmok kapcsán (remélem segíthettem egy kicsit is), de ha van, valami hozzá fűzni valód, kérdésed esetleg valamiben nem értesz egyet, még vannak, tippjeid a lidérces álmok leküzdésével kapcsolatban akkor várom a hozzá szólásod, de csak kulturált keretek között! 

Könyvajánló: Leonore Fleischer – Rain Man (Eső ember) - SPOILER! -

   „Szívfacsaró történet. Charlie Babbit: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli nagy vagyont örökölt.  De apja másra gondolt. Raymond Babbitt, Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit se tudott: egy gyógyintézet ápolja, saját elméjének a foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje és hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán-a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.”

( + Egy érdekesség, amit lehet nem tudtál: A film előbb volt, mint a könyv, a könyvet Leonore Ronald Bass és Barry Morrow filmfogatókönyve alapján írta.)

Ez a szöveg a könyv hátulján megtalálható tartalom melynek segítségével már kaphatunk egy kis képet arról, hogy miről is fog szólni ez a könyv. Ám ennél sokkalta többről van szó és igazán csak akkor érthessük meg, ha elolvashassuk. Mikor a vizsga időszak után már „ki voltam éhezve” egy jó kis olvasni valóra akkor még nem is sejtettem, hogy a könyvtáros nő milyen kincset fog nekem ajánlani és mikor már a taralma megragadt akkor tudtam, hogy érdekes olvasmányt foghatok a kezemben.

Mikor viszont elkezdtem olvasni is a könyvet, már akkor egyértelművé vált számomra, hogy sokkal több, mint érdekes ez a történet. Az egyik főszereplő, Charile már a tartalomjegyzék alapján sem volt igazán szimpatikus karakter és ezen a könyvbeli első feltűnése sem javított.

A karakter unszimpatikussá vált, mert, lelkiismeret furdalás nélkül kihasznált és eltaposott bárkit saját sikerre érdekében továbbá Susannát is az elején kihasználta.

 A lány fiatal, kedves, humoros és végtelenül türelmes, na meg persze szenvedélyesen szerelmes Charlibe-ba, akit azonban túlságosan is leköt, az üzlet ezért alig szakít időt kedvesére és akkor is egyoldalúnak tűnnek a lángoló érzések. Lenny a férfi egyik barátja is segít a Babbit álomautó nevű cégnél melynek Charlie a főnöke ám mind hiába a cég a csőd szélén áll és az elégedetlen vásárlók követelik vissza pénzük, amit persze főhősünk nem tud visszaadni. Ezután történik a könyvben a hirtelen tragédia, meghal Charlie apja Sanford Babbit ,mire viszont fia egyáltalán nem úgy reagál, mint akit ez rosszul érint sőt… egyértelművé teszi édesapja gyűlöletét szavakban is és az egyetlen dolog, ami felbosszantsa, hogy bizony ő csak apja Buickját és díjnyertes rózsabokrait örökölte a hárommillió dollár helyet, amit Sanford úr számára még ismeretlen bátyjára, Raymondra hagyott. Édesanyja pedig még kisebb korában elhunyt. Charlie Susannával együtt vág neki az útnak az elmegyógyintézet felé miután piszkos módszerekkel kiderítette, hogy hol található a pénz örököse. Mikor meglássa Raymondot már az elején bolondnak, furának véli, és mikor kiderül, hogy a bátyja az autista, szellemileg fogyatékos férfi akkor hihetetlen dühre gerjed, hogy mégis egy ilyen emberre miért hagyta rá apja vagyonát? Úgy érzi átverték és meggondolatlanul elrabolja mentálisan beteg bátyját csupán, hogy megszerezze vagyonát és felügyeleti jogát. Természetesen ez Susannának nem tetszik és elhagyja és ekkor én is majdnem letettem a könyvet, de már csak azért is folytattam, hogy láthassam Charile Babbitet,a beképzelt és pénzéhes fiatal férfit pofára esni ( Muhhaa! Szenvedj Charlie Babbit! ) . Hamarosan viszont a könyvben olyan váratlan fordulatok történtek, amitől Charlie egyre szimpatikusabbá,karaktere fejlődésen ment keresztül. Nem szeretném elárulni, hogy mi is volt ez, hiszen ezzel a könyv legnagyobb fordulatát árulnám el, de annyit megmondhatok, hogy sokat sírtam a történet miatt és ti is sokat fogtok, ha elolvassátok, ezért csak olyanoknak ajánlom, akik megfelelő hangulatban vannak egy igazán megható történethez. Hamarosan a régi Charlie, aki csak a pénzt és a sikert hajszolja bármi áron figyelmét autista bátyjára,Raymondra fordítsa, aki folyamatosan különböző jegyzetekbe irkál, és különböző rituálékat csinál, amiket öccse próbál megérteni és segíteni bátyján. 

A könyv fő üzenete: Az elfogadás! A hosszú úton keresztül sok élményt élnek át és még Susanna is visszatér a férfihoz, aki végre megmeri nyitni érzelmeit a nő felé és kimutassa szerelmét iránta (Nahát Charile! Nem is vagy te olyan rossz ember! ) és Raymond és sok fejlődésen megy át öccse mellett, akinek most már fő vágya, hogy bátyával maradhasson és közelebb kerülhessen hozzá. Nem érdekli a pénz, se hogy az üzlete csőbe megy, hiszen egy hétig magára hagyta Lenny-t a dühös ügyfelek hálójában. Csak Raymond felügyeleti jogát szeretné! De vajon mi történt a két Babbit testvér között, ami Charlie-t így megváltoztatta? Az eddig csak nagy pénzt, üzletet, sikert hajszoló férfit hirtelen miért érdekli már jobban bátyja, és akarja őt jobban elfogadni, közelebb kerülni hozzá, mint az örökösség és a pénz?  Min mennek át bátyjával a hosszú egy hetes úton? Hogyha kíváncsiak vagytok rá és szeretitek a megható történeteket mindenképp csak ajánlani tudom nektek! Én legalábbis nagyon élveztem és sokat sírtam rajta J