Személyes: Nyílt levél B.-hez

Sziasztok. 

A mai nap egy érdekes bejegyzést hoztam el nektek. A blogom eddigi történetében még nem volt rá példa,hogy nyílt levelet írtam volna bárkinek is,bár eddig is voltak személyes bejegyzéseim. Most viszont úgy érzem eljött az idő,hogy erre is sor kerüljön. Egyszerűen szükségesnek érzem már ezt évek óta,hogy B.-nek ( akinek valódi neve maradjon titok ) üzenjek és mivel máshogyan nem tudom megtenni ezért úgy gondoltam,hogy nyílt levelet írok neki és csak remélem,hogy elfogja olvasni. Amit egyébként nagyon erősen kétlek,de úgy érzem hogy teszek egy próbát hiszen nincs veszíteni valóm.

Kedves B.!

Mond csak emlékszel-e még rám egyáltalán? Vagy csak a rossz emlékek maradtak meg benned velem kapcsolatban? Mert én rád tisztán emlékszem még a mai napig is,mindenre,a jó dolgokra is,hiába is telt már el sok év azóta. Az emlékek a mai napig bennem élnek.Pontosan nem is tudom mennyi,talán négy vagy öt,de én még mindig tisztán feltudom idézni azt a pillanatot,mikor még Myvipen megismertük egymást egy csoportba és utána msn címet cserélve elkezdtünk beszélgetni. 

Akkor még csak nem is sejtettem,hogy ekkora jelentőséggel leszel az életemre,főleg ennyi év után is még. Valószínűleg,ha most ezt olvasod azon tűnődhetsz mégis mit akarok tőled így évek után és miért pont most mondom el mindazt amivel már valószínű rég elkéstem? Igazából én is tisztába vagyok azzal,hogy a régi sérelmeket,veszekedéseket nem tudom helyre hozni ahogy a barátságunk is már a múlté,de úgy érzem egy őszinte bocsánat kéréshez és egyben egy vallomáshoz még most sincs késő.

Egy vallomásról neked,egyben önmagamnak rólam és mindenkinek aki csak ezt olvassa...remélve senki nem követi el ugyan azt amit én akkoriban. Az én keresztem volt az amit magamon kellet hordani,hogy mindenki többnyire ok nélkül közösített ki először ugyanakkor az én hibám volt,hogy a későbbiekben ezt a bántalmazást meg is indokoltam viselkedésemmel. Megkellet volna értenem,hogy akik nem figyelnek rám azokat nem is fogom érdekelni és hogy nem kell arra figyelnem amit az emberek mondanak. Nem az ő mércéjük alapján kellet volna megítélnem magam. 

Hibáztam B. Neked volt igazad,én pedig kifogásokat kerestem és másokra mutogattam újjal. Természetesen az emberek hibája is volt,de egyben az enyém is amiért nem tudtam a talpamra állni és képtelen voltam lelki gyengeségem beismerni,továbbá hagyni neked hogy segíts. Pedig te csak jót akartál,sajnos ezt én nem vettem időben észre és úgy éreztem,hogy támadsz engem pedig akkoriban te voltál az egyetlen igaz barátom,aki nem fordult el tőlem. Sajnálom a sok fájdalmat amit neked okoztam. Tisztába vagyok vele,hogy ehhez egy szimpla "sajnálom" nem elég és azzal is,hogy már nem érdekelne ,hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg a következményeket.A múltat nem tudom megváltoztatni ( pedig bárcsak tehetném ) .Viszont tudnod kell valamit. Még évek múltán is nagyon fontos vagy a számomra és szeretlek téged és talán ez mindig így is marad,bár tudom hogy ezzel sajnos nem válsz újra az életem részévé. Ez az ajtó bezárult,ezzel tisztába vagyok én is. Viszont nagyon szeretném legalább lezárni veled a dolgokat és rendesen becsukni azt-az ajtót. Én a részemet megtettem ezzel a bejegyzéssel,ezért megkérlek téged hogy legalább egy rövid válaszba válaszolj nekem és ne hagyd lezárulatlanul ezt. Ne úgy kelljen hátra hagynom magam mögött a történetünk,hogy a befejezésére és fájó szavaidra visszagondolva maró fájdalom jár át,ezért kérlek búcsúzzunk el rendesen. 

Várni fogom a válaszod.