Elhagyott helyek Zentán (visszatérő bejegyzés)

Sziasztok

Én mostanában teljesen eltűntem több személyes ok miatt is a bloggról, amiket inkább nem szeretnék itt kifejteni se magyarázkodni s tudom, hogy még a blogom lektorálását se kezdtem el meg a társszerkesztőm se csinálta még meg a dizájnom, de ez mind be lesz pótolva, csak nem ígérem meg milyen ütemben. Most azon vagyok, hogy pár új bejegyzést hozzak nektek.
Ti is éreztétek már úgy, hogy minden egyszerre „szakadt a nyakatokba” úgymond és csak egy csendes helyre vágytok valahol a természetben, ahol egyedül lehetek és nem zavar titeket semmi? Mert én mialatt a sok összegyűlt privát problémáimmal foglalkoztam nagyon sokat éreztem így. Csak el akartam menekülni és egyedül lenni mindentől és mindenkitől távol az mp3-som társaságába. Fogtam is a kerékpárom, az mp3-am és a fülesem és neki vágtam felfedezni Zentát.
( A bejegyzés végén találtok még több képet,a szövegek közé csak kettőt helyeztem el, hogy ne tűnjön túl zsúfoltnak).

 Már kb. egy órája bicikliztem és nem találtam sehol se egy olyan helyett ahol egyedül lehetek a gondolataimba a természetben. Mindenfelé jöttek-mentek az emberek vagy gyalog, vagy pedig épp járművel. Ekkor eszembe jutott, hogy lehajtok a Tisza parton, mert emlékeztem, hogy valahol kicsit távolabb a lenti tisztás részen a fák között van két pad, ahol egyszer nagyobb társaságba voltam. Nem csalódtam, tényleg ott állt a két pad és még mindig rengeteg fa vette körül. Miután letámasztottam a biciklim, leültem és elővettem a táskámból egy kis üveg vizet meg tollat és papírt.  Elkezdtem csak úgy leírni kötetlenül, ami eszembe jutott közben bent volt a fülesem és halkan hallgattam mp3 a zenét, úgyhogy a szelet is haljam és közben mind végig számomra csodálatosan nyugtató látvány vett körül.

A körülbelül egy óra alatt, amit ott töltöttem született meg ez a bejegyzés is és az inspiráció, hogy folytatni akarom a blogom! Nagyon motiváltnak éreztem magam még ott voltam, egyszerűen se zaj, se emberek, se kocsik csak a természet, halk zene és a saját gondolataim. Azóta még egyszer lementem és észrevettem, hogy sokkal kreatívabbnak érzem magam és úgymond feltöltődök a helytől ezért valószínűleg lesz még alkalom, mikor lemegyek oda és még tervezek több ilyen „elhagyott” helyet is felfedezni, ahol senki se jár, és egyedül lehetek.
Hozzá szólásban várom a véleményeitek illetve kíváncsi vagyok, hogy ti hol vagytok jobban inspiráltak. Otthon vagy esetleg a szabadban? Felétek vannak ilyen elhagyott helyek? El szoktatok esetleg menni felfedező útra? Írjátok meg nekem, ha kedvetek tartsa.

Még több kép: