2016. április 24., vasárnap

"Majd holnap..." - Avagy a halogatás démona

Sziasztok.

Már biztos mindannyitokkal ( vagy legalábbis többségben ) előfordult,hogy halogattátok az elkerülhetetlenül elvégezendő házi munkát esetleg a kötelezők elolvasást,házi feladat megírását vagy beadandók megírását. Úgy voltatok vele,hogy majd ráér az holnap is. Szokták is mondani,hogy " lustaság fél egészség" ám,de mi van ha valaki folyamatosan csak halogat? Illetve ti szoktatok halogatni? A mai blog bejegyzésben erről a témáról fogom kifejteni a véleményem.



" Majd holnap rendet rakok", 
"Majd holnaptól leszokok a dohányzásról",
"Majd holnaptól kezdek el tanulni",
"Majd holnap írom meg a beadandóm"

Nektek is ismerősek ezek a mondatok? Szinte szerintem mindenkinek volt legalább egy olyan pillanata az életében,mikor nem volt kedve megcsinálni a dolgát és inkább holnapra halasztotta. Viszont sokan ebből rendszert is csinálnak azután persze mikor eljön a másnap és még az utána való nap akkor se haladtak semmit előrébb a feladataikkal s idő közben azok még fel is halmozódtak. Azután persze az utolsó utáni pillanatban kapkodnak és próbálnak mindent egyszerre megoldani,majd miután végeztek kimerülten esnek be az ágyba úgy hogy egész héten összesen maximum három óra hosszát aludtak és hajnalok-hajnaláig fent körmöltek,illetve késő estébe nyúlóan takarítottak,stb. Aztán meg csodálkoznak ,ha másnap a suliba,vizsgán illetve a munkán fáradtak és kimerültek lesznek.


Pedig nincs ezen semmi meglepő sem,hiszen az emberi test nem erre van kitalálva és ezzel csak a saját bioritmusunk borítsuk fel. Ennek kapcsán még megemlíthetőek az újévi fogadalom tételek. Mennyit is tettünk és mennyit sikerült be is tartatunk? Tudatosan megszervezzük a programjaink,de azután szinte semmi nem a terveink szerint alakul és szét szórtak vagyunk? Ez az azért van,mert nem elég megtervezni az ütemtervünk pl. egész hónapra,hétre (kinek hogy) hanem tartani is kell magunk hozzá. Fontos még a kialakult napi rutin is amivel megkönnyíthetjük a saját dolgaink és nem marad el minden az utolsó pillanatra. Ugyan ez van így a "majd holnap ..." kezdetű kijelentéssekkel is. Hogyha valamit megkel tenned akkor azt MA tedd meg és ne halogasd. Párszor még belefér,ha elnapolod a teendőid és azután TÉNYLEG végzel velük másnapra viszont ebből se csinálj rendszert. Főleg ne úgy,hogy az egyik nap követi a másikat te pedig azt veszed észre hogy a tenni valók csak gyarapodnak és gyarapodnak! Te pedig ott ülsz tétlenül fogva a fejed,hogy mégis honnan a francból van ennyi tenni való? S azután ezeket sokkal nehezebb lesz bepótolni illetve határidőre véghez vinni mintha azonnal még az nap neki láttál volna,ahelyett hogy egyfolytában csak halogatnál.

Hogyha motiválatlan vagy a feladataid elvégzéséhez gondolj mindig arra,hogy már ezzel is kevesebb teendőd marad és talán egy kis szabad időt is eltöltetsz illetve időt szánhatsz önmagadra is. Továbbá ilyenkor mindig jussanak eszedbe a céljaid,mi az amiket kitűztél magad elé? S eddig mennyit tettél érte? Ha semennyit akkor nem kell megvárni az Újévet,mert mindennap egy új lehetőséget tartogat magába számodra. Bármikor változtathatsz ahelyett,hogy sajnáltatnád magad hogy semmi nem lett a sok fogadalomból,elhatározásodból amiket kitűztél magad elé.
Charlotte veled meg mi lett? Kérdezhetitek sokan most magatokba a monitor előtt ülve meglepett arccal,hogy mégis mi ez a tőlem eddig szokatlan illetve nem látott pozitivizmus ( legalábbis a blogomból ) . Nos hát én is átéltem már mindezt és rájöttem valamire,még ha kicsit sablonosan is hangozhat de akkor is nagy igazság rejlik benne:
Az életben egyedül TE vagy az aki tehet az ellen,hogy közelebb kerüljön a céljaihoz és kiegyensúlyozottabb életet élhessen. Ehhez pedig az első legfontosabb lépés,hogy ne halogasd a teendőid és ragad meg a MAI napot arra,hogy kezedbe vedd az irányítást :)


2016. április 19., kedd

Személyes: Nyílt levél B.-hez

Sziasztok. 

A mai nap egy érdekes bejegyzést hoztam el nektek. A blogom eddigi történetében még nem volt rá példa,hogy nyílt levelet írtam volna bárkinek is,bár eddig is voltak személyes bejegyzéseim. Most viszont úgy érzem eljött az idő,hogy erre is sor kerüljön. Egyszerűen szükségesnek érzem már ezt évek óta,hogy B.-nek ( akinek valódi neve maradjon titok ) üzenjek és mivel máshogyan nem tudom megtenni ezért úgy gondoltam,hogy nyílt levelet írok neki és csak remélem,hogy elfogja olvasni. Amit egyébként nagyon erősen kétlek,de úgy érzem hogy teszek egy próbát hiszen nincs veszíteni valóm.



Kedves B.!

Mond csak emlékszel-e még rám egyáltalán? Vagy csak a rossz emlékek maradtak meg benned velem kapcsolatban? Mert én rád tisztán emlékszem még a mai napig is,mindenre,a jó dolgokra is,hiába is telt már el sok év azóta. Az emlékek a mai napig bennem élnek.Pontosan nem is tudom mennyi,talán négy vagy öt,de én még mindig tisztán feltudom idézni azt a pillanatot,mikor még Myvipen megismertük egymást egy csoportba és utána msn címet cserélve elkezdtünk beszélgetni. 
Akkor még csak nem is sejtettem,hogy ekkora jelentőséggel leszel az életemre,főleg ennyi év után is még. Valószínűleg,ha most ezt olvasod azon tűnődhetsz mégis mit akarok tőled így évek után és miért pont most mondom el mindazt amivel már valószínű rég elkéstem? Igazából én is tisztába vagyok azzal,hogy a régi sérelmeket,veszekedéseket nem tudom helyre hozni ahogy a barátságunk is már a múlté,de úgy érzem egy őszinte bocsánat kéréshez és egyben egy vallomáshoz még most sincs késő.
Egy vallomásról neked,egyben önmagamnak rólam és mindenkinek aki csak ezt olvassa...remélve senki nem követi el ugyan azt amit én akkoriban. Az én keresztem volt az amit magamon kellet hordani,hogy mindenki többnyire ok nélkül közösített ki először ugyanakkor az én hibám volt,hogy a későbbiekben ezt a bántalmazást meg is indokoltam viselkedésemmel. Megkellet volna értenem,hogy akik nem figyelnek rám azokat nem is fogom érdekelni és hogy nem kell arra figyelnem amit az emberek mondanak. Nem az ő mércéjük alapján kellet volna megítélnem magam. 
Hibáztam B. Neked volt igazad,én pedig kifogásokat kerestem és másokra mutogattam újjal. Természetesen az emberek hibája is volt,de egyben az enyém is amiért nem tudtam a talpamra állni és képtelen voltam lelki gyengeségem beismerni,továbbá hagyni neked hogy segíts. Pedig te csak jót akartál,sajnos ezt én nem vettem időben észre és úgy éreztem,hogy támadsz engem pedig akkoriban te voltál az egyetlen igaz barátom,aki nem fordult el tőlem. Sajnálom a sok fájdalmat amit neked okoztam. Tisztába vagyok vele,hogy ehhez egy szimpla "sajnálom" nem elég és azzal is,hogy már nem érdekelne ,hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg a következményeket.A múltat nem tudom megváltoztatni ( pedig bárcsak tehetném ) .Viszont tudnod kell valamit. Még évek múltán is nagyon fontos vagy a számomra és szeretlek téged és talán ez mindig így is marad,bár tudom hogy ezzel sajnos nem válsz újra az életem részévé. Ez az ajtó bezárult,ezzel tisztába vagyok én is. Viszont nagyon szeretném legalább lezárni veled a dolgokat és rendesen becsukni azt-az ajtót. Én a részemet megtettem ezzel a bejegyzéssel,ezért megkérlek téged hogy legalább egy rövid válaszba válaszolj nekem és ne hagyd lezárulatlanul ezt. Ne úgy kelljen hátra hagynom magam mögött a történetünk,hogy a befejezésére és fájó szavaidra visszagondolva maró fájdalom jár át,ezért kérlek búcsúzzunk el rendesen. 

Várni fogom a válaszod.



2016. április 18., hétfő

5 dolog amit SOSE kérdez egy gothtól (top 5)

 Sziasztok :)

Biztos már veletek is előfordult,hogy más emberek butaságokat mondtak illetve kérdeztek tőletek,ha ehhez vagy hasonló (kinézetre) szubkultúrához tartoztok.

 Én most összeszedtem a saját top ötös listám,amit a legtöbbször megkaptam idegen emberektől.



1. Te azért jársz feketébe,mert gyászolsz?


Igen,természetesen.

 Gyászolom a 21 századot ahol a technológia gyorsabban fejlődött mint az emberiség,mégis a fekete színt azonnal az átlag emberek a gyászhoz kötik.

Toxic Tears
2. Én azt hallottam a gothokról,hogy macskavért isznak!

Igaz ezt csupán csak egyetlen egyszer kaptam meg egy vegán csoportba az egyik tagtól,de nagyon megmaradt bennem. Mégis mi köze a dark-goth szubkultúrának a macska vér iváshoz? Valaki magyarázza már el kérem nekem. 

Dark az új áldozatom  én édes kiscicám

3. Az animézés,manga olvasás meg Japán mégis hogy fér össze szerinted a goth szubkultúrával?

Ezt a kérdést már többször is megkaptam különböző fogalmazás módban több animés csoportba is. Viszont sose értettem igazán. Nyolc-Kilenc éves korom óta anime,manga fan vagyok és nagyon érdekel a Japán kultúra is ugyanakkor tizenkét-tizenhárom éves korom óta vagyok tagja a goth-dark szubkultúrának és nálam ez a kettő sose zárta ki egymást. S nem is értem ezt az egészet,hogy miért kell az embernek csak is egy szubkultúrához tartoznia? Illetve ez a kettő miért zárja ki egymást és gondolják sokan úgy,hogy a goth és dark szubkultúrába tartozó emberek annyira búskomorak és karót nyelt egyének,hogy biztos nem szerethetik az animéket. 

K  project - Anna kushina
4. Te sátánista vagy?

"Természetesen és te leszel a következő akit feláldozok a sátánnak!"
Gondolom sokszor magamba mikor már századszorra hallottam ezt a kérdést legalább.
Vicces,hogy ateista vagyok és pont felém tesznek fel ilyen kérdéseket. Pedig nekem nem mondható a kinézetem extrémnek,de csak a fekete ruháim miatt kb. napi szinten megkapom ezt.
Persze,aki feketébe jár és metált is hallgat az csak is sátánista lehet.



5. Még olyan fiatal vagy,színes ruhába kellene járnod!

Szóval a fekete szín az korfüggő és csakis idősek hordhassák? Ezt leginkább egyébként idősebbektől kaptam meg,de előfordult már hogy középkorú személyek ( köztük a tanáraimtól )  is ezzel a megjegyzéssel jöttek nekem és igazából nem tudom ezt megérteni. Én feketébe érzem már jól magam évek óta,miért gond az hogy fiatal vagyok? Továbbá sokszor hozzá járult még a : " Egy fiatal lánynak nem illendő ilyen sötét ruhákat hordani" is,szintén idős emberektől leginkább amit megint csak nem értek. Akkor az idősebbeknek meg színest nem illik hordani? Ne a kor határozza már meg,hogy ki milyen színű ruhába érzi jól magát.