2016. december 2., péntek

Reakciók a stílusomra (őszi kiadás)

Arra gondoltam,hogy a nyári remek beszólások,reakciók után szeretném veletek az őszit is megosztani mert voltak érdekes esetek :D
Szituáció egy: Valaki percekig bámul egy szórakozóhelyen,majd félve oda jön hozzám és suttogva kérdezi:
XY: - Hallod...van nálad egy kis zöld?
Én: - Bocsáss meg,de micsoda?
XY: - Hát tudod...fű,nálad biztos van mert olyan sötét (wtf?) stílusod van...
Egyébként ez már egyszer az interneten is előfordult és akkor is azt válaszoltam mint ebben az esetben hogy van a kertben és jöhet legelni :D
Szituáció kettő : Valakinek mutattam a cinegore-n (http://www.cinegore.net/Annie egyik bejegyzését mire én is hasonló képen akárcsak ő megkaptam a kérdést hogy izgulok-e a sorozat gyilkosokra.
Persze,csak mert valakit érdekel egy sorozat gyilkos gondolkodási módja és hogy mi alapján választotta ki az áldozatait,tehát a dolog pszichikai része akkor az biztos ellenállhatatlan vágyat is érez irántuk.
Szituáció három: Ez Halloween-kor történt,egy tipikus agy mosott pláza cica ismerősöm mondta nekem.
XY: - Itt a Halloween. Beöltözhetsz saját magadnak
Ezt aztán meg is valósítottam az egyik Halloweeni bulin :D
Szituáció négy : Megkérdezte valaki az interneten,hogy szeretkeztem-e már síron a temetőben és melyik sátánista szekta tagja vagyok.
A feltételezés után hogy nekrofil vagyok ezen már ki se akadtam.
Szituáció négy: Az egyik barátnőm ismerőse azt mondta rám,hogy úgy nézek ki mint akibe beleköltözött egy démon.
MUHAHAAA.
Szituáció öt: Az utcán sétálva a barátnőmmel a busz állomás felé végig bámultak,nevetek és összesúgtak mögöttünk a tőlünk nem túl messze lévő lányok akik úgy néztek ki mintha mind iker testvérek lennének.
Még mindig nem tudjuk,hogy mi lehetett rajtunk annyira vicces.
Szituáció hat: Mikor egyik barátom csinálta a miért szeretem az őszt c. bejegyzésemhez a képet rólam és kimentem este a fűzős egybe ruhámba akkor mindenki engem bámult.
Szituáció hét: Elmentünk egyik barátommal egy társaság mellett a központba akik hangosan utánunk szóltak hogy nem szeretnek ilyen fura emberek mellett elmenni ( hát akkor kerüljetek ki minket gondoltam magamban).

2016. október 25., kedd

Az elválás és az elengedés megélése (személyes)

Sziasztok.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e vagy se ezt a bejegyzést. Már a fejembe régóta megvan, hogy mit is szeretnék írni, sőt még képeket is válogattam hozzá össze és már legalább tíz féle kép levezetem a fejembe, hogy mit írjak bele és mit hagyjak meg magamnak, de valahogy mégis tele voltam ellent mondással, ezzel kapcsolatban. Szeretném megosztani veletek az én történetem, tapasztalataim hogy hátha ti tanultok belőle, de azért valahol határt is húzni és pár dolgot meghagyni magamnak, ami nem való az internetre. Végül úgy döntöttem, hogy elmesélem nektek a szakításom történetét és megélését, viszont pár részletet megtartok azért magamnak.

Senki nem jön be csak úgy az életünkbe. Lehetséges, hogy örökké mellettünk marad, de az is lehet, hogy csak kis ideig lesz a része. Sok mindent tanulhatunk,vihetünk tovább egy-egy emberrel való kapcsolatunkból (és nem csak párkapcsolatból),hogy, mik azok amiket a jövőben másképp csinálhatunk és tekinthetünk rá lecke ként is. Viszont biztos veszített már mindenki el olyan személyt, aki nagyon fontos volt neki, sokat jelentett neki és szinte az életét már nem is tudta volna nélküle elképzelni mégis az illető úgy döntött (bármilyen okkal), hogy fogja magát és kilép az életéből. Nos, velem is ez történt mivel a volt barátom nyolc hónap járás után úgy döntött szakit velem, már öt hónapja nem vagyunk együtt. Biztosan páran emlékeztek a „tavalyi évzáró, újévi köszöntő” című
bejegyzésemre ahol leírtam, hogy milyen nehéz időszakon vagyok túl és végre sok idő után úgy tűnik, kezd rendbe jönni az életem. Akik az askomat is olvasták azok pedig jól tudják, hogy mennyi ideig nem volt senkim és úgy éreztem már nem tudok többé szeretni senkit. Egyszerűen volt pár fiú, aki udvarolni vagy közeledni próbált felém és én még csak beszélni se voltam velük hajlandó, de akkoriban jobb is volt ez így úgy érzem.  Aztán jött valaki, aki külsőre egyáltalán nem volt az esetem, pont akkor, amikor a legkevésbé számítottam rá és úgy gondolta, hogy felrúgja az életem. Elejében nem is érdekelt, de ahogyan elkezdtünk megismerkedni egyre jobban kezdtem saját magam megkérdőjelezni. Azt hittem, hogy mindig a helyes utat választottam ahányszor nemet mondtam bármilyen jellegű ismerkedésre és helyette inkább a munkára és tanulásra koncentráltam, de mikor ő besétált az életembe csak akkor jöttem rá mennyire is magányosnak érzem magam, és hogy mindenkit önszántamból toltam el magamtól, mert úgy feleslegesnek gondoltam bármilyen jellegű emberi kapcsolatot. Falakat építettem, nem csak a barátaim, a szerelem vagy a családom, hanem még saját magam elé is. Nem voltam magányos és nem akartam párkapcsolatot, amíg nem jött Ő. Sose kerestem vagy akartam magam mellé valakit, neki
sikerült elérnie, hogy konkrétan őt akarjam. Menthetetlenül bele szeretem a személyiségbe és rengeteg közös pont volt bennünk ezért úgy tűnt minden tökéletes. Elárasztott a rózsaszín köd, amit szerelemnek neveznek és oly annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy hamar elkezdtük a jövőbeli közös életünk tervezni, többek között együtt szeretünk volna egyetemre is menni például. A környezetünk is úgy gondolta, hogy mi együtt fogunk maradni, hiszen olyan jól kiegészítettük egymást, egy ideig. Engem egyre jobban belül tönkre tett az, hogy neki borzasztó nagy volt a társasága és hatalmas tömegekbe vitt el folyamatosan más-más szórakozóhelyeken vagy épp házibulikon. Iszonyodom a sok embertől, főleg kis helyen oly annyira hogy fizikailag is rosszul éreztem magam és a problémám-megpróbáltam szeszes italok túlzott fogyasztásával kompenzálni, amiről vendég blogoltam is. Nem bírtam az alkoholt soha és a viselkedésem ittasan tökéletesen tükrözte is ezt, ami pedig folyamatos vitákhoz vezetett. Többször leültünk és megbeszéltük a dolgot a volt párommal, de nem tudtunk közös nevezőre jutni. Ő rám erőltette azt, amivel nem tudtam megküzdeni én pedig összeomoltam. Újra belefulladtam a kilátástalan depresszióba, mindenért magam okoltam, nem tudtam már tükörbe nézni, pánikrohamaim voltak,az alvás zavarom a szokásosnál is durvább volt,szorongtam minden egyes ilyen kimozduláskor és kilátástalanná vált a jövőm. Ezen túl már nem tudtunk semmit megbeszélni, közös kompromisszumot azelőtt se sikerült kötnünk ezért a folyamatos veszekedés ment, sőt az is előfordult, hogy nem beszéltünk egyáltalán. Éreztem, ahogy fokozatosan tönkre megy a kapcsolatunk, de nem tettem ellene semmit, az ég adta világon semmit. Így hát nem sok idő kellet ahhoz, hogy látogatást tegyen nálam és közölje velem: szakítani akar. Ekkor ezen a ponton annak ellenére, hogy tudtam ez lesz mégis teljesen magamba roskadtam. Hagytam magam a padlóra vágni, mert egyszerűen nem bírtam már tovább és folytonosan csak sírtam,többet voltam egyedül a szobámba, mint eddig valaha,kitaláltam mindenfélét hogy miért nem érek rá ha valaki elhívott valahová  és már mindenféle kontaktust nehezen kezeltem. Belül saját magam rágtam, rugdostam, mindenért magam hibáztattam és sorba vettem, hogy mennyi mindent kellet volna, másképp csinálom. Úgy éreztem csakis az én hibám, hogy elveszítettem egy olyan embert, aki szeretet és ítélkezni kezdtem magam felett. Mivel nem akartam ezt a depressziós,”azt sem tudom, már kivagyok, és mit akarok” életérzést másokra is ráragasztani ezért ekkoriban eltűntem a blogról és az askomról
is, facebookon pedig csak a közeli barátaimmal beszéltem. Úgy éreztem, mint aki teljesen elveszítette az irányítást a saját élete felett és semminek se láttam értelmét, hiszen elhagyott az, akivel a hátra lévő időm terveztem. Úgy éreztem, hogy nincs már miért küzdenem, de mégis leültem mindennap tanulni és csináltam a rutinom mintha menekülni próbálnák a valóság elől. Nem történt semmi különös csak idővel már kezdett saját magamból is elegem lenni és abból a sötét barlangból, amibe bele estem. Utáltam ezt és ki akartam jutni belőle, ekkor tettem meg azt, amit már rég megkellet volna és fordultam szakemberhez.  Az első szakaszban megtanultam, hogy a hibáim és gyengeségeim kezeljem tanulságként és ne ostorozzam értük magam, meg hogy a saját életem az én kezembe van és az egyetlen, aki változtatni tud, rajta az csakis én vagyok, ha valakiért harcolni akarok, azt tegyem önmagamért. Viszont még mindig nem törődtem bele, hogy vége és elkezdtem különböző szakkönyveket olvasni, beszélni szakemberekkel arról hogyan tudnám elérni, hogy újra velem, legyen a volt párom. Írtam neki egy hosszú üzenetet, amiben leírom a gondolataim mindenfajta önsajnálkozás nélkül és egyben az egyik mondatommal nyitva hagyom a lehetőséget az újra kezdésre. Ekkor elkezdtünk újra beszélgetni hol úgy, mint a bizalmasok és hol úgy, mint az idegenek, egyszer olyan volt, mint aki húzz magához máskor pedig pont az ellenkezője. Egy alaklommal azt is megkérdezte,hogy ki az udvarlóm a másikkal meg úgy tett mint akit nem érdeklek. Sose tudtam, hogy hányadán állunk ezért megbeszéltünk egy találkozót, négyszemközt amit ő aztán soha többé nem hozott szóba (tehát elmaradt végül), én pedig kétségek között voltam. Ez volt a második szakaszom, tele bizonytalankodással és reménykedéssel az újra kezdéshez, úgy gondoltam érte érdemes küzdenem. Mivel ő egy különleges személy volt a számomra. Teltek-múltak a hónapok és már alig-alig beszéltünk mikor a tudomásomra jutott, hogy ide jön Zentára egy szórakozó helyre és ekkor léptem a harmadik szakaszban és határoztam el, hogy én ezt igenis nem hagyom annyiba és a tettek mezejére lépek. Úgy gondoltam, hogy kerek-perec megmondom neki, amit gondolok, de ez nem igazán sikerült. Az este folyamán sokáig csak bámultuk egymást, de egyikünk se ment oda a másikhoz még nem én tettem meg az első lépést. Ekkor beszéltünk először személyesen, újra egymás szemébe néztünk, ismét szorosan ült mellettem és én folyamatosan burkoltan flörtölni próbáltam vele. Ő pedig szóba hozta a szakításunk, elmondta, hogy neki is mennyire fájt és milyen rossz volt, megosztotta velem az érzéseit és először éreztem azt sok idő után, hogy ismét közel vagyok hozzá. Küzdeni akartam érte, azt hittem sikerülhet, de hamarosan az összes önbizalmam elmúlt mikor a következőt mondta nekem: „Akkor lennék a legboldogabb, ha mással lennél”
Ez az egy mondat nagyon szíven ütött, rögtön letörlődött a flörtös mosoly az arcomról és az elszántságom egy pillanat alatt oda lett. Visszaestem a második fázisba, újra belefulladva a reménytelenségbe. Végül az este végén mégis történt valami, ami arra sarkalt, hogy tegyek még egy
próbát: a volt barátom mikor elköszöntem tőle megkérdezte, hogy átölelhet-e majd szorosan magához ölelt én pedig viszonoztam, egy-egy arcra puszit is adtunk egymásnak (olyan fura a puszi szót leírni, de nem tudom miért).  Aztán rá egy-két hétre ismét eljött egy ilyen buliba, úgy döntöttem utoljára még félre teszem a büszkeségem és pontot rakok az i-re. Ismét a harmadik fázisban voltam, csak ezúttal elhatároztam, hogy tényleg a tettek mezejére lépek és konkrétan elmondom, neki mit gondolok és megkérdezem tőle: szeretné-e még velem újra folytatni? Az elején nem mertem beszélni vele, inkább csak kerülgetem, de tudtam, hogy úgyis előbb-útóbb összefutok vele azon a kis szórakozóhelyen így hát írtam neki a telefonomon, hogy szeretnék vele beszélni, és ha ő is szeretne, akkor legyen kint a szórakozóhely előtt, mert fontos dologról lenne szó. Kint volt én pedig amilyen önbizalommal teli sétáltam oda úgy el is hagyott minden elszántságom, ahogy megláttam. Nem tudtam azonnal egyenesen rákérdezni tőle ezért beszélgetni kezdtünk és felvezetem neki a témát szépen majd csak utána tettem fel a kérdést. A válasz az volt, amire vártam, egy határozott nem. Az eszem nagyon jól tudta, hogy ez lesz a vége, már csak a szívem kergetett hiú reményeket mégis fájt. A barátaimmal inkább elmentünk hozzánk és ott beszélgetünk, semmi kép nem akartam a szórakozóhelyen maradni ezek után. Itthon annak ellenére, hogy már megbeszéltük a dolgot a volt párommal mégis chaten összevesztünk, amit nem én kezdeményeztem. Nem szeretném kifejteni, hogy miket beszéltünk, de rá ébresztett a vitánk hogy ő már nem az-az ember, akibe én régen beleszeretem, haragudtam rá és egyben csalódott voltam még sírtam is, de ekkor értem el a negyedik fázist. Elfogadtam és elengedtem őt, mivel teljesen megváltoztunk mindketten mind külsőleg mind belsőleg egyaránt és már nem vagyunk azok, mint rég, ő se az a fiú, már akit én szeretni tudnék ezért jobb is, hogy így alakult. A fájdalom és a csalódás nem öl meg csak megerősít mindenkit, és ha valamit már két ember ennyire elrontott együtt akkor azt ne próbáljuk meg rendbe hozni, ne marcangoljuk magunk belül, és ami a legfontosabb, hogy időben szóljunk vagy forduljunk segítségért, ha szükség van, rá mielőtt már mi magunk se tudjuk az érzéseink kontrollálni. Egyszerűen tovább kell lépni és többé hátra se nézni,még ha fáj is e a helyes nem pedig az hogy hagyjuk magunk megrekedni az életben. Én ezt tanultam és viszem tovább ebből a kapcsolatból a volt párommal, és ha visszaforgathatnám, az időt se tenném máshogy hisz ha ez nem történik most meg akkor mindenképp bekövetkezik később vagy ha nem akkor lehet sose fordulok magamtól szakemberhez és örökké a kilátástalanságba,önutálatba fulladok bele.





2016. október 12., szerda

The Spooky Halloween Tag

Sziasztok.
Mivel a Halloween a kedvenc és egyben az egyetlen ünnep, amit szeretek, ezért úgy gondoltam, hogy idén is elkészítek nektek egy tagot vele kapcsolatban amit Cathreen M. oldalán láttam.

1, Kedvenc horror vagy Halloween témájú dalod?
Marilyn Manson - This Is Halloween (klip: Karácsonyi lidérc nyomás,Tim Burton)


2, Nevezd meg, hogy mivel nem akarsz összefutni egy sötét erdőben vagy egy elhagyott épületben (például nem akarnék találkozni egy vérfarkassal egy sötét erdőben).
Soha, semmilyen körülmények között nem akarnék összefutni Slender Man-nel egy erdőbe.



3, Játszottál már valaha Szellemtáblával?
Nem és nem is hiszek az ilyesmikbe igazán.
4, Kedvenc horror szörnyed vagy gonoszod (film, könyv)?
A vámpírok az örök szerelmeim és az 1931-es Dracula a kedvenc filmem.
http://www.port.hu/drakula_dracula/pls/w/films.film_page?i_film_id=490
5, A legijesztőbb dolog, ami veled történt, mikor egyedül voltál.
Alvási bénulás és magas láz hatására azt hallucináltam félig ébren ,hogy édesanyám eljött értem egy zombi formájában.
6, Ha fel lennél bátorodva, hogy eltölts egy éjszakát, egy kísértet házban, megtennéd?
Meg én, főleg mivel mára már (régen hittem) nem hiszek az ilyesmibe és kíváncsi lennék, hogy tényleg létezik-e a természetfeletti.
7, Babonás vagy?
Kiskoromban erőteljesen az voltam, de ez is mára elmúlt.
8, Láttál valaha figurákat / alakokat a periférikus látásodban? (pl láttál valakit a szemed sarkából)
Régen folyamatosan az volt a meggyőződésem, hogy azoknak az embernek a szellemei, akik meghaltak ebben a házban kísértenek. Mindig fura hangokat halottam éjjel,meg láttam is alakokat és rémálmaim is voltak, de hát aztán rájöttem,hogy csak az elmém szórakozott velem. Az emberi tudatalatti már csak ilyen, kreál dolgokat, ami nincs is ott és így lesz az, hogy éjszaka ötször
felébredsz, zajt hallasz, kinézel és csak a macska járkál a tetőn.

9, Melyik városi legendától félsz leginkább?
Egyet se ismerek.
10, Melyiket szereted jobban? Gore vagy thriller (véres film vagy thriller film)
Thriller, a véres filmektől és horroroktól mindig rém álmaim vannak, ha egyedül nézem őket.
11, Hiszel a múlti dimenziókban vagy világokban (tehát szerinted létezhetnek, lehet igazság alapja az elméleteknek)?
Ebben még régen se hittem és most se hiszek.
12, Készítettél valamikor, bármiféle bájitalt?
Nem,de bevallom, hogy több helyen is rákerestem már a szerelmi bájitalra mikor kétségbe voltam esve,hogy nem viszonozzák az érzéseim, de végül nem készítettem el mert úgy gondoltam hogy ha beválna ( hittem benne ) akkor az illető nem saját magától lenne velem hanem varázslat hatására és ezt nem akartam.
13, Könnyen meg lehet ijeszteni?
Borzasztóan nagyon, de csak filmekkel és történetekkel. A valós természetfeletti dolgokban egyáltalán nem hiszek. Tehát már nem ijedek meg esténként a lépésektől.
14, Játszottad valaha a Bloody Maryt?
Csak elkezdtem párszor,de sose mertem végig csinálni.
15, Hiszel a démonokban vagy az ördögben (akár mindkettőben)?
Nem.
16, Egyedül vagy otthon, de lépéseket hallasz a lakásodban. Mit teszel?
Semmit. Mint ahogyan a tizenhármas kérdésnél említettem már nem hiszek az ilyesmikbe és nem ijedek meg. Viszont a tiszta sötétbe még mindig valamiért nagyon félek.
17, Ha csapdába esnél egy ijesztő filmbe, melyik lenne az? (melyik horror filmben lennél)
Amekkora szerencsém van biztos, hogy a Fűrészbe.


18, Ha csak egyetlen Halloween-i ruhát / öltözéket hordhatnál életed végéig, melyik lenne az?
Egy vámpír lány lennék gyönyörű viktoránius goth ruhába.
19, Szeretnél egyszer éjszaka temetőbe menni?
Már egyszer voltam és nem ismételném meg, köszönöm. Olyan rossz volt ott a közérzetem.
20, Egy zombi apokalipszisben találod magad. Milyen fegyvert választanál?
Egy távolsági fegyvert, amivel elbírok bújni és a távolból is birok célozni meg lőni (fogalmam sincs mi a neve).
21, Melyiken vennél részt szívesebben? Egy Halloween-i partin vagy elmenni „adsz vagy kapsz/csokit vagy csalunk” játékra?
Mivel nem igazán rajongok az édességekért meg ebből már ki is nőttem, így marad az első.
22, Egy horror filmben vagy. Melyik lennél: az utolsó lány / fiú (túlélő), az első áldozat, a komikus, a szkeptikus, az okos vagy a gyilkos?
Az okos, aki megfejti,hogy miért öl a gyilkos és mielőtt meghalna, elmondja a menekülés kulcsát az utolsó túlélőnek.
23, Megnézel valami boldog dolgot, miután láttál egy horror filmet, hogy tudj aludni?
Igen,ahányszor horror filmet látok még ha valakivel is akkor utána mindig valami vidám dolgot megkel néznem de mentségemre szóljon hogy a rémálmaim sokkal betegebbek a filmnél és hogy alvási bénulásaim szoktak lenni.
24, Mialatt horror filmet nézel, te vagy az a személy aki: kiabál a karaktereknél (ne menj oda!), egész idő alatt eltakarja a szemeit vagy az, aki elalszik közben?
Egyben vagyok két személy is. Az is aki kiabál a karakternek hogy „ne menj oda” és az is aki eltakarja a szemeit,bár nem egész végig csak nagyon ijesztő részeknél és még olyankor is félig lesek.

25, Te vagy az, aki megijed, vagy az, aki megijeszt másokat?
Egyértelműen az, aki megijed. A barátaim szeretik is horror filmnézés közben rám hozni folyamatosan a szívbajt.
26, Kedvenc ijesztő könyved?
Edgar Allan Poe – Halál fejes pillangó gyűjteményében nagyon ijesztő történetek vannak.
27, Mennyi idős voltál, mikor láttad az első horror filmed (én hozzá tenném még: és melyik volt az)?
14-15 és a Sikoly volt vagy a Fűrész első-második része, már nem emlékszem pontosan.

28, Mi volt az első Halloween öltözéked (kosztümöd)?

Egy kínai lánynak öltöztem be még 15-16 évesen egy Halloweeni buliba ahol volt verseny is és emlékszem neveztem is, de nem nyertem, sőt helyezettet se értem el és emlékszem nagyon szomorú voltam. Fekete parókám volt,egy kínai női felsőm ( szabásra,mintára – úgy vette anyám a vásárba, régen mert már akkor nagy anime fan voltam és azt hitte,hogy japán viselet). Hozzá még volt egy fekete szoknyám és egy legyezőm is, meg ki volt húzva a szemem és fehér púderrel festve az arcom. Sajnos képet nem találtam róla.
29, Ebben az évben, minek öltözöl Halloweenkor?
Még nem tudom.
30, Ha lehetne egy aranyosan ijesztő állatod (fekete macska, bagoly, denevér, patkány, farkas) melyiket választanád? (spooky-ra nincs más szavam)
Már van egy fekete macskám és nem is választanék mást. A többi nem házi állat és nem kell őket úgy kezelni.



2016. szeptember 29., csütörtök

Öt pont, amiért az ősz a kedvenc évszakom


„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem…”

(Petőfi Sándor)

Újra itt az ősz, a kedvenc évszakom. Mindig kérdezik az emberek, hogy miért pont az ősz, hiszen milyen depressziós, lehangolt évszak is ez meg az elmúlást szimbolizálja, de én egészen máshogyan gondolom. Szerintem ez egy gyönyörű évszak, ami az elengedés fontosságát szimbolizálja és egyben valami új kezdetét. Legalábbis számomra. Úgyhogy ma összeszedtem nektek öt pontba, hogy miért az ősz a kedvenc évszakom. Még mielőtt elkezdeném, nektek a bejegyzést szeretnék elmesélni gyors egy érdekességet is. Mikor ehhez a posthoz elkezdtem tájképeket fotózni az utcán a telefonommal (mert nincs kamerám), akkor itt Zentán a megszokottnál jobban is megbámultak az emberek és voltak akik le is szólítottak, hogy turista vagyok-e angol nyelven. Sőt a Tisza parti sétányon (ami mindenkié) volt aki megkérdezte teljesen felháborodva,hogy mégis mit fotózok én itt,mintha az övé lenne. Ugyan ez fogadott, mikor rólam csináltuk az egyik képet a barátommal éjjel az utcán, ami miatt én nagyon kényelmetlenül érzetem magam és nem csak egy nap mentem ki fotózni. Többek között ezért is tartott eddig elkészülni ezzel a bejegyzéssel, mert egyébként már hétvégére terveztem. Na de nem is húzom az időtök most már, térjünk a lényegre, az én öt pontomhoz, amiért szeretem az őszt. Jó olvasást kívánok hozzá.

( A képek az ÉN tulajdonomba állnak,a kérdezésem nélkül máshol feltüntetni TILOS!)

1.Az őszi séták: Se túl meleg, se túl hideg se az a nagy nyüzsgés mindenfelé, mint mondjuk tavasszal. Sokkal nyugodtabb ilyenkor az utca és ez az egyetlen évszak, ami arra tud inspirálni, hogy a kötelezőn többet mozogjak a friss levegőn. Ilyenkor szeretem a legjobban felfedezni a környéket és gyönyörködni a tájba. Még a tavasz színeivel én sose voltam kibékülve, úgy az ősz sötétebb színei simogassák a lelkem, és olyan nyugodtnak érzem ilyenkor magam, hogy a tömeg fóbiám ellenére se zavar, ha sok ember vesz körül,relaxáló hatással van rám a táj és biztonságba érzem magam.

Ősz Zentán
2.Több fekete ruha a boltokban:  Még nyáron és tavasszal a női ruha részlegeken semmilyen normális ruhát nem lehet találni, nem csak abból a szempontból nézve, hogy nem igazán a sötét színek dominálnak olyankor, hanem szabásra se (pl. olyan kisnadrágok, amik hátul nem takarnak sokat) úgy ősszel már előkerülnek a szebbnél-szebb darabok.

Az éj gyermeke (a képen én vagyok)
3.Egy jó könyv olvasása tea mellé:  Nagyon szeretek olvasni egész évben, de ősszel különösen elkap a hangulat és ilyenkor olvasom ki a legtöbb könyvet. Továbbá én nagyon szeretem a teát,de egyszerűen nyáron és tavasszal nem tudom meginni,így már alig várom, hogy elkezdődjön az ősz és szabad időmben egy-egy jó könyv mellé vagy akár csak úgy elfogyasszak egy finom teát. A kedvencem a klasszikus kamilla és menta, de a csipkebogyóst, meggyest, angol szürke teát és fahéjasat is nagyon szeretem.


4. Halloween: Ilyenkor van az egyetlen ünnep, amit szeretek még, az pedig a Halloween! S ugye bár ilyenkor elengedhetetlenek a halloweeni beöltözős bulik egy-egy szórakozó helyen, amire imádok beöltözni. Tavaly macska és boszorkány voltam ilyenen, de voltam már kínai nő és zombi is. Idén is tervezek majd elmenni, bár még nem tudom, mi leszek, de nagyon kíváncsi leszek ismét, hogy akik beöltöznek majd mit fognak kitalálni. Tavaly elég kreatív jellemzek voltak.
5. Hamarabb lesz sötét: Rólam köztudott, hogy nem szeretem a fényt,a világost nemhogy csak természetesen,de a világítást se és a szobámba is mindig csak már este van, egy kis villany van felcsapva,ami a sötétben félhomályt eredményezz, nappal pedig elég természetes fény szűrődik be a szobámba. Tehát kimondottan örülni szoktam neki, hogy ilyenkor már kint is hét óra felé sötétedni kezd és sétálgathatok. A kedvencem mikor már nincs világos, de még túlságosan nem is jött el az éj.

+ Kérdések nektek: Ti miért szeretitek az őszt, esetleg miért nem? Melyik a kedvenc évszakotok? Néztek már rátok furán mikor fényképeztetek? Ha van, kedvetek írjátok meg hozzászólásban.

2016. szeptember 18., vasárnap

Darkling TAG

Sziasztok
Ma egy taggal jöttem, amire senki se hívott ki, de Wikkánál láttam és úgy gondoltam, hogy én is szeretném megcsinálni. Én se szeretnék rá meghívni senkit,aki megakarja csinálni az csinálja nyugodtan.

1, Mi a kedvenc illatgyertyád?

Igazából még egyiket se próbáltam ki, de mikor barátnőm vásárolt magának akkor leginkább a levendulás tetszett. Én is gondolkozok erősen, hogy nem sokára beszerzek magamnak belőle egyet.

2, Van kedvenc könyved?
Örök kedvencem, ami számomra megunhatatlan és már azt se tudom hányszor olvastam ki az Poe Halál fejes pillangója, de hogy egy magyart is mondjak példának Csáth Géza – Egy elmebeteg nő naplója c. könyvéjért is oda vagyok.

3, Tea vagy kávé?
Évszak függő. Még nyáron és tavasszal kávét iszom, és nem esik egyáltalán jól a tea addig ősszel és télen nem tudok nélküle meglenni.

4, Mi a kedvenc rúzsmárkád és -színed?
Nem használok rúzst ugyanis fekete nincs (szemceruzával szoktam fekete ajkakat varázsolni magamnak) a vörös (sőt a piros, vörös mindegyik árnyalata) pedig rettenetesen rosszul áll a többi szín pedig szóba se jöhet nálam, ez miatt nem is igazán ismerem a rúzs márkákat.

Fekete rúzs (van frissebb is,de ez volt a legjobb minőségű)

5, Mi a kedvenc parfümöd?
A fekete little black dress, de mivel most nincs rá keret egy olcsóbb, no name márkát használok,de egyébként nekem körülbelül bármi szóba jöhet, aminek édeskés illata van.

6, Bele vagy zúgva valamelyik hírességbe?
Régen (és ez nagyon fura volt) oda voltam Soporért, még a környezetem visszataszítónak a zenéjét pedig depressziósnak tartotta addig én imádtam és magához az előadót is nagyon vonzónak találtam.  El tudjátok képzelni, a furcsa tizenkét-három éves lány, aki olyan heves szívdobogással és lélegzet elállva nézi Sopor videóit, mint az osztálytársai az akkori pop sztárokét. Egyébként még mindig imádom a zenéjét és az előadót is csak már nem ilyen módon.

7, Ha nem hordhatnál feketét, mit választanál helyette?
Vöröset vagy bordót. A két második kedvenc színem.

8, Ha megváltoztathatnád a neved egy sztereotipikus goth névre, mi lenne az?
Hmm…nem tudom ez mennyire számit gothnak,de annyira tetszene ha Luna lehetne a nevem , mint a  római mitológiában a Hold istennőnek.

9, Mi a három legtutibb tipped a nyári hőség ellen?
Használj naptejet,öltözhetsz feketében, de valami lazább anyagot válassz és maradj a sötét oldalon ( micsoda utalások ).

10, Melyik dal az, ami mindig boldoggá tesz (nem kell feltétlenül gothnak lennie)?
Blutengel- Reich mir die Hand akinek Chris hangjától és ettől a videokliptől nem lesz jó kedve azt csak sajnálni tudom.

11, Űzöl valamilyen művészetet?
Mikor nagy ritkán megszáll a ihlet akkor verseket írok , de egyébként csak blogolok vagy épp olykor virtuális szerepjátékot játszom ahol a partneremmel ketten írunk  egy történetet.
(Hogyha érdekel egy részlet akkor IDE kattintva el bírjátok olvasni).

12, Ha lenne egy bögréd, csak neked szóló felirattal, mi állna rajta?
Nevermore” (ezek az utalások Charlotte, ezek az utalások)

13, Mi az első számú nem-goth hobbid?
Részt veszek idén is a boldogság programba, számítógépen játszok (wow,lol,stb. ),animéket nézek és mangákat olvasok.

14, Ha természetfeletti lény lehetnél, mi lennél?
Szürke mágiával rendelkező boszorkány, mostanában nagyon rákaptam a témára pedig eddig nálam csak vámpírok meg vámpírok jöhetek szóba.

15, Milyen, horrorfilmekben szereplő szuperképességet szeretnél?
Tárgyak mozgatása (Carrie)

16, Magabiztosnak érzed magad, ha más gothokkal vagy dark emberekkel érintkezel? Miért/miért nem?
Régen mikor még nagyon új voltam ebben a közösségben akkor annak éreztem magam és olyan volt számomra,mintha kaptam volna egy „virtuális családot” ahol mindenki megért és senki nem néz rám furán, de hasonlóképp én mint Wikka is néha úgy érzem hogy nem vagyok oda való és kicsit kinéznek a többiek.

17, Mi a fontosabb a kinézetben, a haj vagy a smink?
Hétköznap nem szoktam sminkelni, mert régen mindennap kisminkeltem magam és tönkre tette az arcbőröm a hajam pedig azért nem nőtt meg, mert mindennap vasalgattam, feltupíroztam (remélem ezt így kell magyarul írni) ezért már azzal se szoktam semmit se csinálni, csak ha különleges esemény van. Hétköznap az öltözködésemre fektetem a legnagyobb hangsúlyt,bár igazán csak 2-3 kimondottan goth ruhadarabom van, de a ruha táram is szinte csak fekete ruhákból áll. Hétköznap az egyszerűbb darabok híve vagyok, még hétvégén előkerülnek a csipkés felsőim, és ha olyan esemény van akkor egy erősebb smink is.

( Ezt értem tupírozás alatt)

18, Mi az, amiből azt kívánod, bárcsak több lenne a szubkultúrában?
Szintén én is az elfogadást emelném ki. Sajnos én is már találkoztam úgymond „nagyon trúgóttal” akik lenéztek,megszóltak és le divatgótoztak csak azért mert se igazán a külső kinézetem se a ruháim nem extrémek.

19, Megosztanál egy zavarba ejtő történetet, ami a sötétségedhez kapcsolódik?
Lehet, páran már tudjátok rólam, hogy egyedül nem tudok egyetlen egy horror filmet se végig nézni és utána van hogy napokig tartó rém álmaim,alvási bénulásaim vannak viszont szomjazom az ilyesmire és múltkor apám rajta kapott,hogy a Cinegore-on olvastam a különböző kínzási módokat mire apám közölte velem hogy nagyon furcsa vagyok.

20, Barkácsolsz?
Hogyha valaki látna instagramon a „fantasztikus” csomagolást amit rátettem a barátnőm ajándékára akkor az jól tudja hogy nincs kézügyességem egyáltalán,pedig rengeteg kreatív ötletem lenne.

Írd le pár mondatban a tökéletes esküvőt!
Ha megengeditek, akkor inkább ide belinkelném Black Friday gyönyörű és tökéletes esküvői videóját. Hogyha lenne lehetőségem egyszer nekem is így házasodni, mint neki akkor biztosan megragadnám. Egyszerűen magával ragadó, engem legalábbis nagyon elkapott tőle a hangulat. Hasonló ruhát is el tudnék magamnak képzelni, na és azok a gyűrűk meg a torta! Egyszerűen lélegzetelállító!

Igaz vagy hamis?

Szeretem a romantikus filmeket.

Hamis. Kivéve, ha nagyon depresszív hangulatban vagyok pl. szakítás után. Mert olyankor néha hajlamos vagyok, mint egy átlagos lány ülni és sírni akár egy egyszerű romantikus nyálfilmen is.

MINDIG lemosom a sminkemet lefekvés előtt

Hamis. Van, hogy elmarad.

Plüssökkel alszom
Hamis. Régen Cheesterel – egy kis ördögszerű plüss- aludtam (egy dark shopba vette egy barátom), de már leszoktam róla.
Cheester

Nem-fekete pizsamám van

Hamis. A nadrágom és a felsőm is fekete,annyival hogy a felsőmön van egy kis fehér minta.

A mai napig hallgatok olyan fiúbandát, ami évekkel ezelőtt feloszlott.
Hamis. 

Andrew Eldritch túl van hype-olva
Igaz.

Nem szeretem a vámpírokat.Hamis!

Nem szeretem a klubokatHamis,de felénk nem hogy darkos féle klub, nincs hanem szinte a környéken nem is ismerek nagyon senkit, aki követné ezt a szubkultúrát.

Goth/dark/alternatív emberke a párom.Hamis. Nincs párom, ha csak a sötétséget nem tekintsük annak. „ Kapcsolatban a sötétséggel”, ennél nagyobb klisét se tudtam írni (elnézést a szörnyű humoromért).

Elájulok a vértől. – Félig hamis, nem ájulok, el tőle viszont rosszul leszek a látványától.

Előbb ájulok el egy póktól minthogy háziállatként tartsam Félig hamis. Nem ájulok el tőle, de nem is tartanám háziállatként.

Nem szeretem, a szellemjárta házakat- Erre se hamissal se igazzal nem tudok válaszolni, ugyanis nem hiszek a szellemek létezésében.

Mindig áttúrom a Claire's/H&M/DarkRaven Asylum kiárusítás részlegét.Hamis. Csak fájdítanám a szívem, hogy úgyse birok semmit venni.

Sosem olvastam a DrakulátIgaz,de, csak mert sehonnan nem tudtam,tudom beszerezni a könyvet. Megvenni meg nem tudom külföldről.

Szerintem a "Bela Lugosi's dead" egy túl hosszú és unalmas dal.  – Igaz. Ne haragudjatok,de ilyen kevés szöveget majdnem 10 percig előadni úgy hogy a többi részben nincs is ének nem túl szórakoztató,legalábbis nekem nem tetszett.


2016. szeptember 10., szombat

Elhagyott helyek Zentán (visszatérő bejegyzés)

Sziasztok

Én mostanában teljesen eltűntem több személyes ok miatt is a bloggról, amiket inkább nem szeretnék itt kifejteni se magyarázkodni s tudom, hogy még a blogom lektorálását se kezdtem el meg a társszerkesztőm se csinálta még meg a dizájnom, de ez mind be lesz pótolva, csak nem ígérem meg milyen ütemben. Most azon vagyok, hogy pár új bejegyzést hozzak nektek.
Ti is éreztétek már úgy, hogy minden egyszerre „szakadt a nyakatokba” úgymond és csak egy csendes helyre vágytok valahol a természetben, ahol egyedül lehetek és nem zavar titeket semmi? Mert én mialatt a sok összegyűlt privát problémáimmal foglalkoztam nagyon sokat éreztem így. Csak el akartam menekülni és egyedül lenni mindentől és mindenkitől távol az mp3-som társaságába. Fogtam is a kerékpárom, az mp3-am és a fülesem és neki vágtam felfedezni Zentát.
( A bejegyzés végén találtok még több képet,a szövegek közé csak kettőt helyeztem el, hogy ne tűnjön túl zsúfoltnak).


 Már kb. egy órája bicikliztem és nem találtam sehol se egy olyan helyett ahol egyedül lehetek a gondolataimba a természetben. Mindenfelé jöttek-mentek az emberek vagy gyalog, vagy pedig épp járművel. Ekkor eszembe jutott, hogy lehajtok a Tisza parton, mert emlékeztem, hogy valahol kicsit távolabb a lenti tisztás részen a fák között van két pad, ahol egyszer nagyobb társaságba voltam. Nem csalódtam, tényleg ott állt a két pad és még mindig rengeteg fa vette körül. Miután letámasztottam a biciklim, leültem és elővettem a táskámból egy kis üveg vizet meg tollat és papírt.  Elkezdtem csak úgy leírni kötetlenül, ami eszembe jutott közben bent volt a fülesem és halkan hallgattam mp3 a zenét, úgyhogy a szelet is haljam és közben mind végig számomra csodálatosan nyugtató látvány vett körül.


A körülbelül egy óra alatt, amit ott töltöttem született meg ez a bejegyzés is és az inspiráció, hogy folytatni akarom a blogom! Nagyon motiváltnak éreztem magam még ott voltam, egyszerűen se zaj, se emberek, se kocsik csak a természet, halk zene és a saját gondolataim. Azóta még egyszer lementem és észrevettem, hogy sokkal kreatívabbnak érzem magam és úgymond feltöltődök a helytől ezért valószínűleg lesz még alkalom, mikor lemegyek oda és még tervezek több ilyen „elhagyott” helyet is felfedezni, ahol senki se jár, és egyedül lehetek.
Hozzá szólásban várom a véleményeitek illetve kíváncsi vagyok, hogy ti hol vagytok jobban inspiráltak. Otthon vagy esetleg a szabadban? Felétek vannak ilyen elhagyott helyek? El szoktatok esetleg menni felfedező útra? Írjátok meg nekem, ha kedvetek tartsa.

Még több kép: 






2016. június 24., péntek

Tippek: Hogyan éld túl a nyarat goth ként (nem csak gothoknak)?

Sziasztok!
Én nagyon gyűlölöm a nyarat és nem mellesleg goth ként úgy hogy a ruhatáram 90% csak fekete darabokból áll és nem is érzem jól magam színesbe. Tehát már az évek alatt van pár bevált rutinos tippem,ötletem amiket most egy rövidke bejegyzés alatt szeretnék megosztani veletek. Ezeket nem csak gothoknak hanem bárki másnak is tudom ajánlani a nagy hőség kibírása érdekében. Nektek milyen tippetek van a nyári hőség kibírására? Írjátok meg hozzá szólásba :)
( Felhívom mindenki figyelmét,hogy a bejegyzésért nem fizetek nekem,hogy reklámozzam a termékieket és nem akarok semmit se eladni,csak leírom hogy nekem mely termékek váltak be!)

1. Napfény
Hogyha neked is akárcsak jómagamnak esküdt ellensége a nap akkor tudom ajánlani,ha csak tudsz akkor maradj az árnyékos oldalon. Hogyha mégis napfényre kell,hogy menj de viszont tudod magadról hogy a bőröd nem igazán szereti azt és mindig felégsz vagy csak szimplán nem szeretnél felbarnulni akkor a naptejet is tudom ajánlani. Eddig én abba a hittbe éltem,hogy naptejet csak azok szoktak használni akiknek a bőrük érzékeny a napra és fogalmam se volt róla,hogy akkor is lehet ha nem szeretnél felbarnulni. Majd mikor Annie-nél megláttam,hogy akkor is lehet ha csak szimplán nem akarsz felbarnulni rögtön rohantam is a boltba venni egyet magamnak. Ez számomra különös megkönnyebbülés volt,ugyanis alapból kreol a bőröm színe és nyáron szörnyen felbarnulok amit nagyon gyűlölök,így abba reménykedtem hogy a naptej majd segít valamit. Mivel nem nagyon értettem a témához,ugyanis ezelőtt sose használtam így az eladónő segített. Végül találtunk a "Topten" márkától egy -egybe lévő 20 és 40 faktoros naptejet. Tehát mindenki aki ilyen problémákkal küzd annak tudom ajánlani,hogy szerezzen be egyet. Meg persze ilyen esetekre jó beszerezni egy napszemüveget is.


2. Izzadás és hidratálás
Nem tudom még ki van úgy vele mit én nyáron,hogy hiába tusol egy nap le akár háromszor is és hiába csak akkor megy ki a szobájából ha muszáj illetve még a ventilátor is megy,de mégis szörnyen leizzad. Hiába járok könnyű anyagú,rövidebb ruhákba amik jól szellőznek így is izzadok,ha meg még megyek is valahova akkor pár perc múlva már csöpög rólam a víz az izzadságtól ami elég kellemetlen tud lenni. Az évek alatt már mindenféle taktikát,izzadás gátlót,mindent kipróbáltam amit csak lehetett. Akarnék nagyon egy csipkés fekete goth stílusú legyezőt is egy napernyővel,de mivel itt nincs ezért az itteni lehetőségekhez mérten kellet feltalálnom magam. Kb. egy nap 3x-or is letusolok,sok vizet vagy előre lehűtött gyümölcs levet iszom és két fajta izzadásgátló mellett mindig vizes zsebkendőket is hordok magamnál kifejezetten erre a célra. Nálam az évek alatt a  "Rexona motionsense invisible black and white" és a szintén Rexona termékcsaládtól a Shower clean nevű izzadásgátlók eddig jobban beváltak mint bármelyik amit használtam az évek során,bár ezek se adnak tökéletes "védelmet" az izzadságtól,de azért így mégis jobb a helyzet. Vizes zsebkendőkből pedig a "Fresh" termékeket használom melyek közül az egyik aloe verás,a másik pedig antibakteriális és nem csak a csomagolás szerint add ultra védelmet. Legalább is nekem bevált.

3.Ruhák és cipők
Hogyha te is hasonlóan ragaszkodsz,mint én még nyáron is a legnagyobb hőségbe a fekete színhez és nem akarsz színes ruhákat beszerezni akkor se kell megsülnöd. Ugyanis erre is van megoldás. Ahogy azt már feljebb is leírtam egy ponttal,könnyű anyagú,kényelmes és rövidebb ruhákat kell beszerezni amik jól szellőznek. Hogyha nem szereted a szoknyákat akkor is még ott vannak a háromnegyedes és a még annál is rövidebb fekete nadrágok. Nézd át a szekrényed és válaszd ki,hogy mik is kellenek nyárra illetve mik nem. Én is ma vettem magamnak egy háromnegyedes fekete nadrágot és eddig tökéletesen megvagyok vele elégedve,nincs benne melegem és nem is túl rövid a számomra. Mivel én azokkal a kis nadrágokkal se vagyok igazán kibékülve. Cipők terén,ha nem vagy oda a nőiesebb cipőkért (pl. szandálok,topánkák - olyasmi mint egy balett cipő - ) akkor erre a problémára tökéletes megoldást nyújtanak a nyári sport cipők,amik kényelmesek és még se fől be bennük a lábad.

4. Italok és ételek
Mint ahogy az előző pontokba már említettem,jó ha sok vizet vagy előre behűtött italokat iszol. Hogyha mész valahova akkor is az a legbiztosabb,hogyha viszel magaddal egy palack vizet vagy bármi hűsítő italt,amire ilyenkor kivált kép szüksége van a szervezetednek.Szerintem nem vagyok azzal egyedül,hogy ilyen nagy hőségbe nem igazán szeretek enni viszont a finom lédús gyümölcsök nagyon jól tudnak esni ilyen melegbe. Nekem örök kedvencem a görögdinnye,az eper és az ananász na meg a meggy.



5. A szoba hűtése
Ezt is pár ponttal már előbb leírtam,de úgy gondoltam hogy egy külön pontot is érdemes szánnom rá. Az a legjobb,ha az egész ház légkondicionált és mindenfelé kellemes hűtés jön,de persze ez nem minden házba fellelhető. Nekünk sincs légkondink viszont van két nagyobb ( apám és az én szobámba ) és egy kisebb ( a konyhába) elhelyezve,ami jól hűti a helységet. Szóval mindenképp,ha nem is egy nagyobb de egy kisebb asztalra vagy polcra helyezhető ventilátor beszerzését nagyon tudom mindenkinek ajánlani ilyen melegekben.










2016. június 21., kedd

The Death Tag ( A halál tag ) +18

( FELHÍVOM A KEDVES OLVASÓ FIGYELMÉT,HOGY AZ ALÁBBI BEJEGYZÉS,CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK AJÁNLOTT VAGY PEDIG SAJÁT FELELŐSSÉGRE! NEM VÁLLALOK ÉRTE FELELŐSSÉGET!)

Sziasztok.
Ma a már tegnap ígért nagyon érdekes tagot fogom nektek kitölteni amit Trish  a Shadow and Light tulajdonosa fordított le magyarra. A tag neve "The death tag" ami magyarul ha leakarnám fordítani valahogy úgy jönne ki,hogy " A halál tag" és egy igazán "sötét" témával foglalkozik ahogy a neve is elárulja,magával a halállal. Hogyha pontosítani szeretnék akkor egy személy elképzeléséről a halállal. Mindenki máshogyan gondolkozik a témáról és a következő kérdéseket is valószínűleg az emberek többsége már legalább magába megválaszolta. Íme hát jöjjenek az én válaszaim is.

1. Hogyan szeretnél meghalni? 
Semmiképp se nem idősen és párnák között,én valahogy sokkal máshogyan tudom elképzelni a halálom. Nem akarok fájdalmasan,hosszú tartó betegségben már nagyon idősen elmenni és a szenvedésemmel kínozni másokat de nem is vágyom arra,hogy fiatalon érjen a halál. Úgy szeretnék távozni az élők közül,hogy valami maradandót alkotok és nem pedig csak úgy eltűnök a semmibe. Akkor szeretnék már "elmenni",ha úgy érzem egyaránt elég volt a jóból és a rosszból és hogy egy kis darabot "magamból" hátra hagyok az utókor számára.
2. Mi történne azután a blogoddal?
Értelemszerűen megszűnne. Szerintem nélkülem értelmetlen lenne folytatni a blogomat hiszen ha tegyük fel,hogyha egy másik személy vezetné akkor már nem lehetne az enyémnek mondani. Hiszen másé lenne,más gondolatai,más élményei és így már nem is az én blogom lenne igazán attól függetlenül se ha pl. az én nevemen futna. Így,ha lenne lehetőségem végrendelet írni (nem hirtelen érne a halál) akkor azt is biztos belefoglalnám,hogy töröljék a blogom.
3. Kire hagynád a pénzedet,javaidat?
Hogyha már lennének gyerekem akkor arra,hogyha pedig nem akkor az édesapámra. El is árulom,hogy miért. Ennek igazán egyszerű oka van,apám volt az-a személy aki eddigi egész életembe a sok kisebb-nagyobb vita,konfliktus ellenére is mindig mellettem állt és támogatott így ha nem lennének gyerekeim,de viszont bármi más lenne amit valakire rábírok hagyni akkor az ő lenne.
4.Mi történne a testeddel miután elhunytál?
Elnézést,de ez mégis miféle kérdés? Ugyanaz mint a többi ember testével aki elhunyt. A biológia funkciótól ami jelen van a világon egy idő után bomlásnak indulna még csak a csont maradna belőlem. Bocsássátok meg azt hogy ilyen nyers vagyok a témát illetően de én egyszerűen nem tudok abba a dologba hinni,hogy következő élet meg ilyesmik. Szerintem csak egyetlen egy életünk van és miután elhunytunk nem száll tovább a lelkünk másik testbe,nem születünk újra meg kerülünk a "Mennybe" vagy "Pokolba",stb. egyszerűen megszűnünk létezni és ennyi az egész. Bármennyire fáj és nyersen hat ez így,ez a világ rendje és körforgása és én ebbe hiszek nem az ilyen lélek vándorlásba,stb.-be.
5. Milyen temetést szeretnél?
Olyat amin nem a pap mondja a búcsúztató szöveget hanem a családom vagy a közeli barátaim és lehetőleg semmi köze ne is legyen a katolikus egyházhoz azon kívül,hogy katolikus temetőbe fognak eltemetni mert papíron az a vallásom. Továbbá olyat amin csak a családom,szűk rokonság,gyerekeim (ha addig lesznek) és a nagyon közeli barátaim vennének részt. Nem akarnék nagy felhajtást vagy olyan embereket ott akikkel annyira nem is voltam jóba illetve nem álltak olyan közel hozzám a temetésemen.
6. Mi az ami leginkább hiányozna az elmúlt életedből?
Azok az emberek akiket szerettem és fontosak voltak nekem. Hogyha nem hirtelen érne a halál hanem lehetőségem lenne elbúcsúzni akkor csak is azért hullajtanék könnyet mert ezeket az embereket itt kell hagynom és nem élhetek már át velük közös élményeket,nem lehetünk többet ott egymásnak és nem szerethettem tovább őket. Viszont nekik mindig ott maradnék a szívükbe és fájna hogy szomorúak lennének attól hogy elhunyok.
7. Mit szeretnél hogyan emlékezzenek meg rólad,hogyan emlékezzenek meg rád?
Ezt már tulajdonképpen megválaszoltam az első kérdésbe. Szeretnék valami maradandót létrehozni életem során amiről az emberek emlékezni fognak rám és így a nevem se merülne feledésbe és legalább a világnak is adnék valami maradandót magamból. Konkrétabban nem szeretnék még egyenlőre erről beszélni,mert még bőven van hová fejlődöm ahhoz hogy ez meg is valósuljon.



2016. június 20., hétfő

Személyes post: Életjel - Visszatértem

Sziasztok :)

Tudom,hogy már nagyon rég nem volt új blog bejegyzés és nem is próbálok mentegetőzni. Mert az egy dolog hogy mostanában nagyon sok dolgom volt (iskola,munka,személyes programok) de leginkább kicsit komolyabb hangvitelű családi konfliktusoknak köszönhető az eltűnésem. Nem szeretném részletezni és kifejteni az okát,de legyen annyi elég hogy igencsak komoly lelki válságba kerültem miatta és nem nagyon tudtam mit is tehetnék. Abba biztos voltam,hogy nem akarom hogy ez az egész hangulat minden egyes bejegyzésemen áthasson és hogy nem akarok naplót csinálni a blogomból. Az is közre játszott a dologba,hogy minden törekvésem ellenére még mindig nem tökéletes a helyesírásom amit már páran megjegyeztek és kicsit úgy éreztem hogy nem vagyok már ide elég az olvasóimnak. Természetesen amit kijavít a magyar helyesírás ellenőrző és észre veszek (mert többször is átszoktam olvasni egy bejegyzést) azt kijavítom,de még így se tökéletes. Viszont az-az igazság,hogy én sokszor észre se veszem egy szóba hogy az úgy helytelen ahogyan én írtam le. Megjegyzem régen ennél sokkal rémesebb volt a helyesírásom meg úgy alapból a magyarul írás se ment,mert értelmezhetetlen volt amit írtam és a fogalmazás módon is ennél sokkal szörnyűbb volt és most hogy megint egy új magyar helyesírási szabályzatot adtak ki az se könnyíti meg a dolgom a bejegyzéseim lektorálásába. Megszokni nem túl könnyű őket és egyszerűen nem találtam magamnak komolyabban arra időt,hogy minden egyes bejegyzésem szóról-szóra átrágjam (ugyanis én sokszor nem is tudom hogy egy szó úgy helytelen ahogy leírtam és sose tudhatni hol hibáztam ) és ez mellett nem is igazán szeretek egy mondatott többször átírni. Ennek az-az oka,hogy mikor én írok akkor az sosincs előre megírva,csak a témát találom ki amiről írni akarok és annak a tartalmát csak közben ahogyan írom az épp aktuális bejegyzést. Szóval mikor írok akkor minden érzésem és gondolatom benne van abba amit írok és már többször átírva nem adja át ugyanazt az érzést amit egy-egy mondat írása közben írtam. Viszont azzal is tisztába vagyok,hogy nem nevezhetem magam igazi bloggernak amíg nem "ölök" több időt a blogom tökéletesítésére,amibe bizony a helyesírás és a kinézet is hozzá tartozik. A bloger kinézet és színkezelőjével még nem igazán tudok boldogulni,tehát abba szeretném a segítségetek kérni hogy kicsit emberi szemhez barátabb színek jelenjenek meg a blogom,mivel erre is sokan panaszkodtak már. A továbbiakban pedig elhatároztam,hogy igenis saját magam az internet segítségével lektorálni fogom az összes blog bejegyzésem ezzel is még jobban törekedve a helyesírásra. Eddig is írhattam volna erről,léphettem volna de őszintén megvallva semmit se akartam erőltetni és mivel még az is közre játszott,hogy nem igazán volt kedvem blog bejegyzést írni így hát nem is írtam. Csak ez az idő alatt még egyedül lehetettem a gondolataimmal sok időm volt,hogy rájöjjek hogy ezt nem is mások miatt kezdtem el,hanem saját magam miatt. Azért kezdtem el blogolni mert leakartam írni a gondolataim egy-egy témával kapcsolatban esetleg pár személyes élményem,tapasztalatom. Valamiért mégis egy idő után kényszeres megfelelési vágyat éreztem az olvasóim felé,nem vettem észre magamon mert lassan kezdett kialakulni az egész. Mindig jobbat és jobbat akartam,sose voltam magammal megelégedve,érdekesebb témákat,szebb kinézetet és pontosabb helyesírást akartam továbbá még többet olvastam és olvastam hogy csiszolhassak a fogalmazás módomon. Ezek mind olyan dolgok a blogomon amiknek még bőven van hova fejlődniük,de úgy döntöttem hogy nem adom fel az első gödörnél! Szerintem aki blogger az ezt az egészet már mind átélte egyszer ahogy a kényszeres bejegyzés írás vágyat is. Nekem is rengeteg ötletem van amiket szeretnék nektek leírni és elmesélni viszont ezek még váratnak egy kicsit magukra. Először is lektorálnom kell a blogom,ezt látom most a legfontosabbnak azután jöhetnek a színek és a kinézet. Persze közben is lesznek bejegyzésem,mert van egy nagyon érdekes tag (még legyen meglepetés melyik) amivel már régóta szemezgetek és én is szeretném megcsinálni meg hát 25-kén lesz megtartva ( ma van hivatalosan a napja egyébkén) a huszadik születésnapom és majd arról is szeretnék egy bejegyzést írni. Pontosabban arról,hogy milyen érzés is belelépni a dupla x-be számomra és arról hogy én hogy éltem meg ezt az egészet. Még lehet,hogy lesz ezeken kívül is egy-két bejegyzés,de jobban csak akkor szeretném újak írásába belevetni magam nagyobb szinten,ha már a lektoráláson és a kinézet megváltoztatásán túl vagyok. Addig is most egyenlőre búcsúzom,legközelebb a már említett felettébb érdekes taggal fogok jönni nektek és közben párhuzamosan ahogy időm engedni a bejegyzéseim is fogom lektorálni,szépen sorjában.




2016. május 12., csütörtök

"Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?" : Sorozat összefoglaló

 Sziasztok :)

Ma egy új bejegyzéssel érkeztem a már ígért összefoglalóval a "Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával?" című sorozatból. Igazából már 2 nappal előrébb terveztem,de elég sok dolgom volt és sajna nem volt rá időm. Szóval csak most jutott rá időm :) Hogyha még nektek van valami észre vételetek,olyan közös pont amit megfigyeltetek akkor kulturáltan nyugodtan fejtsétek ki a véleményetek hozzá szólás formájában :)
Nos szóval a sorozat során négy vendég blogger is írt a témával kapcsolatban: Annie,Blithe,Cathareen,Wikka és jómagam. Tehát maga a sorozat nem volt hosszú és így se sikerült az általam elgondolt időben lezárnom,csak öt részes lett de a különböző írások olvasásakor és elemzésekkor észre vettem egy-két dolgot amit most szeretnék összefoglalni nektek pár pontba :)



1. Önkifejezés. Megfigyeltem,hogy: Engem is beleértve (Annie-n kivéve,mert ő csak zenéről írt tehát róla egy KÜLÖN pontba fogok írni bármi másról írok az nem vonatkozik. Mert ő csak a zenei részről írt ) mindenki aki nálam vendég bloggolt úgy talált rá a szubkultúrára,hogy nem találta a helyét a világba,egyszerűen nem nagyon illet be az "átlag" sorba úgymond és kereset valamit amivel kifejezheti magát és rátalál önmagára. Ahogy megfigyeltem az mindenkinél egész fiatal korába volt ahogy nekem is és ebbe a szubkultúrába találtak önmagukra.


2. Kirekesztettség. Rajtam kívül a többi vendég blogger írásába is megfigyeltem,hogy úgy találtak pont rá erre a szubkultúra,hogy először a sötét oldalát látták neki. Halál és fekete,ezt látták benne és mivel szucid vagy szimplán negatív gondolataik voltak ezért ez volt a tökéletes kis világ számukra amibe elmenekülhetnek illetve megértésre lelhetnek zenékbe,könyvekbe,filmekbe. Az osztálytársaik körébe nem voltak kedveltek és miután feketébe kezdtek járni,hogy kifejezzék maguk még inkább ők váltak a "fura lánnyá". De ezen a sorozaton kívül is már megfigyeltem hogy sokan komoly gyerekkori illetve folyamatos traumákat vagy kiközösítéseket éltünk át esetleg egy komolyabb tragédiát is (nekem pl. 3 éve elhunyt édesanyám).
3. Halál vágy,szucid gondolatok és pesszimizmus. Tudom,hogy erről már az előző pontba írtam,de úgy érzem érdemes kiemelnem. Ugyanis észre vettem,hogy mikor még csak ismerkedtek a szubkultúrával azok akik nálam vendég blogoltak akkoriban pesszimista és negatív hozzá állásuk volt az egész élethez és ebbe a depresszív állapotba ebbe a szubkultúrába tökéletesen megtalálták maguk,ahogy én is tehát a sorsunk,történetük nagyon hasonló volt és sok negatív élmény ért minket
az emberekkel kapcsolatban,mi voltunk a "fura lányok" akikkel senki nem beszél.
4.Műveltség. Azt állapítottam meg a nálam vendég blogolókról,hogy a szubkultúra által kulturálisan gazdagabbak és igényesebbek lettek hiszen elkezdtek olvasni,filmeket nézni és zenéket hallgatni de nem akárhogyan. Mindenki számára jelent,jelenetet valamit a kedvenc bandájának a szövegei és észre vettem hogy egész hasonló mondani valójú szövegű és stílusú zenéket kedvelünk. Továbbá mindenki aki nálam írt nagyon jó blogger is bő szókinccsel ami az írásukból is látszik (az enyémből még annyira nem).
5. Negatív külső reakciók. Azt is észrevettem még,hogy velem együtt mindenki aki nálam vendég blogolt kapott negatív külső reakciót mivel vagy a családjának,vagy barátainak,osztálytársainak,ismerőseinek akár random embereknek nem tetszett az,hogy ő nem hajlandó beállni a nyájba bégetni hanem igenis azt teszi és úgy öltözik ahogy neki jól esik. Megszóltak és kiközösítetek minket csak mert nem vagyunk olyanok mint a "normális" emberek.
Csak,hogy ki mondja meg mi normális? Természetesen minden mentálisan egészséges embernek a fejébe van egy kép arról,hogy mi is normális amik egyértelmű társadalmi szabályokat foglalnak magukba,stb. de nem gondolom,hogy csak attól mert valaki másmilyen mint a körülötte lévők attól még "fura",csak ő ebbe a szubkultúrába talált rá önmagára.
6. Tolerancia. Arra a következtetésre jutottam ennek a sorozatnak a végével,hogy ebbe a szubkultúrába részt vevő egyének sokkal toleránsabbak mint a körülette lévők. Hiszen átéltük (vagy még éljük) a kiközösítést,megvetést és a folyamatos beszólogatást ezért mi empatikusabban és toleránsabban fordulunk másokhoz,hiszen tudjuk milyen az mikor nem találja az ember a helyét a világba és nem tudja még hogy ki is ő.
7. A fekete fehér oldala: Avagy pesszimistából pozitív. Észre vettem az írások alatt amit írtak nekem és a sajátomon is,hogy a sok szenvedés és beszólogatás után mivel nem adtuk fel és hagytuk el a szubkultúrát beállva a tömegbe csak hogy ne bántsanak alapon lassan rátaláltunk saját magunkra. Illetve egy idő után mikor megerősödtünk a minket ért sérelmek után megtanultunk ezekkel a hozzászólásokkal együtt élni és jól érezni magunk ahogy vagyunk,elengedni a rossz dolgokat a fülünk mellett. Ismeritek a happy goth kifejezést? Boldog gothot jelent és én az írásoknál megfigyeltem,hogy mindenki fokozatosan kezdet kijönni a mély gödörből amibe volt. Wikka egyébként ezt a happy goth hozz állást az egész blogján is nagyon jól átadja az olvasóknak!
8. Zene ( Ez külön Annie pontja,igen ) : Mindenki különböző mód ismerkedett meg a zenével,de Annie története a darkwave-el való megismerkedésről felettébb érdekes! Hiszen ő a sims nevű játékon keresztül ismerkedett meg ezzel a zenei irányzattal. Ki gondolta volna? :)
9. Nyitottság írásba. Nem tudom,hogy ki mennyire nyitott a való életben azok a bloggerek közül akik a témával kapcsolatban írtak hiszen sajnos nem ismerem még őket se élőben sem pedig virtuálisan annyira,Wikkát kivéve akivel jó barátnők vagyunk. Viszont írásba elég nyíltan írták le nekem a témával kapcsolatos élményeim. Én pl. bár a blogomon szintén nyíltan írtok,de élőben sokkal zárkózottabb vagyok főleg idegen emberekkel.

10. Egyediség. Bár találtam pár közös pontot a vendég bloggerek és saját magam között mégis mindenki írása - ahogy ők is - egyediek voltak,szóval nem az volt hogy csak mert egy szubkultúrába vagyunk olyanok lennék mint egymás másolatai (mivel van ilyen),hanem tényleg mindenki írásba ott volt saját maga és ez egy fontos és értékelendő dolog ami a mai elvárásokkal teli világban igenis dicséretes. Mert gondoljunk arra,hogy mennyi szubkultúrából csak a stílust vették át vagy csak egymást utánozzák és az egész egy divat dologgá válik. Trish írt is erről egy bejegyzést ( IDE kattintva olvasható) azt egyik felmérése után,hogy a goth,dark szubkultúrából is mintha kezdene divat lenni megint az miatt,hogy akik kitöltötték sokkal kevésbé adtak részletes,használható válaszokat mint egy utóbbi kérdőíve során. Ezt fb-n is közzé tette azt hiszem a dark,goth társ és barátkereső és a dark blog ( bár ott nem biztos) csoportba is. Jött is pár hozzá szólás mi szerint csak hosszú volt a kérdőíve ( egyébként én nem töltöttem ki,mert nem igen volt időm és nem is láttam csak utólag ) és ezért kifáradtak úgymond a kitöltők. Már ez előtt is a fejembe volt az ötlet,hogy de jó is lenne ha egy vendég blogba valaki bemutatná hogy ő hogyan ismerkedett meg a szubkultúrával aztán a többiek a csoportba rávilágítottak,hogy ebből sokkal jobb lenne sorozatot csinálnom és mivel Trish feltevése nagyon megihletett ezért úgy gondoltam miért is ne lehetne egy jó kis sorozat amit aztán összefoglalhatnék! Végül bár csak négyen jelentkeztek rá és ez nem ad egy hiteles és átfogó képet az egész dark-goth szubkultúra főleg mivel akik nálam vendég blogoltak mind bloggerek nem úgy mint Trish-nél akinek a kérdőívét nem csak azok töltötték ki. S máshogyan ír egy blogger azért meg négy emberrel és a saját írásommal még nem tudok biztosat írni,de én úgy gondolom hogy azért még a mi szubkultúránkba nagyon sok okos,értelmes,kulturált és kreatív ember van akik különböző dolgokkal színesítik azt és hogy azért nem váltunk egy divat szubkultúrává. Lehetséges,hogy csak tényleg hosszú lett volna a kérdőív vagy csak van pár "újonc"? Erről mondjuk jobb lenne egy nagyobb kutatást végezni amibe több ember is részt vesz és biztosan rájönni az okára amiért úgy lett kitöltve az a kérdőív ahogyan,de azt semmiképp se hinném hogy divatossá váltunk.

                                                                        Ti mit gondoltok? :)

2016. május 9., hétfő

Sorozat (5 rész) : Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával? ( Vendég blogger: Annie )


Sziasztok :)
Elérkeztünk a "Hogyan ismerkedtél meg a dark,goth szubkultúrával?" című sorozat végéhez amit Annie vendég bejegyzése zár,ki szintén nem az egész témáról írt (hasonló kép mint én ) ,hanem arról hogyan ismerkedett meg a goth,dark zenével :) Az ő felettébb érdekes történetét olvashassátok és hamarosan következni fog a már ígért összefoglaló bejegyzésem is :)

"Hogyan ismerkedtem meg a goth,dark zenével?"

Szerző: Annie
Blogja: http://selfmadedarkness.blogspot.rs/

Egészen érdekes a története annak, hogy hogyan ismerkedtem meg a dark-goth zenével.

 Sims3 - Darkwave ikon
 A szüleim mindig is kicsit alternatív irányba húztak, mondhatjuk, hogy  kiskoromtól jó példát mutattak zenei ízlés terén. A walkmenemben nyolc éves  koromtól Queen, Bonanza Banzai és Doors kazetták pörögtek, a nagypapám  Nagy Feró koncertre vitt, amikor tíz éves voltam, reggelente a Sláger rádiót  hallgattuk, és imádtam, amikor a Depeche Mode számait játszották. Ez  utóbbiról éreztem, hogy kicsit más hangzása van, mint a többi zenének, de  nem gondoltam, hogy külön neve lenne.Szerettem a Sims nevű játékkal  játszani, ezzel gondolom, nem vagyok egyedül. Itt a játékon belüli  zenelejátszóban lehetett stílust választani, és bár még nem tudtam angolul, az  a stílus volt a kedvencem, amit egy füstösen kifestett szemmel jelöltek. Jóval  később esett le, hogy ez a darkwave-nek hívott irányzat, többek között Lacuna Coil számai szóltak ilyenkor, természetesen sim nyelvre átírva.

 

Tinikoromban elkezdtek érdekelni a sötétebb hangulatú képregényfilmek, és rákattantam ezek filmzenéjére. A Hollóből a Burn és a Dead Souls volt a kedvencem, előbbi a The Cure-tól, utóbbi a Nine Inch Nailstől. A V mint vérbosszú is fontos film volt számomra, ebből a kedvencem a This vicious cabaret című szám volt, amit méltatlanul kivágtak a film végső verziójából, de Youtube-on fellelhető. Egy bizonyos David J Haskins szerezte és énekli, de fogalmam sem volt róla, ő ki lehet.Aztán egyszer csak összeállt a kép, hogy ezek a zenék mind ugyan ahhoz a zenei irányzathoz tartoznak, David J pedig nem más, mint a legnagyobb hatású goth banda, a Bauhaus alapító tagja és gitárosa, azóta is a kedvenc zenészem.

 David J Haskins


2016. május 8., vasárnap

Sorozat ( 4 rész ) : Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?

  Sziasztok :)

Elérkeztünk a "Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?" című sorozat negyedik részéhez. Három vendég bloggerunk is volt a héten : Wikka,Cathreen és Blithe :) Összefoglaló is fog készülni,amiben leírom hogy mik voltak a közös pontok és miket figyeltem meg,de még egy valaki bejegyzésére is várok,az lesz az utolsó ebből a sorozatból :) Viszont ez a mai bejegyzés arra szolgál,hogy én is megosszam a saját tapasztalataim a témával kapcsolatban,mivel úgy gondoltam hogy jó ötlet lenne ha a sajátomhoz is tudnám az ő írásuk hasonlítani. Nem fogok az egész témáról írni,mert már olyan részletesen leírtam egy bejegyzésbe,ahogyan csak lehet (hogyha érdekel titeket kattintsatok IDE és IDE) . Ezért én arról a részéről fogok írni,hogy a környezetem hogyan reagált az én "átalakulásomra":)
Akik olvasták vagy olvassák a bejegyzésem a témáról azok tudhassák,hogy egy lány akit virtuálisan ismertem meg mutatta be nekem a goth,dark szubkultúrát és általa váltam én is részesévé 12-13 éves koromban. Először nekem a baby bat korszakom nem a külsőmön mutatkozott meg,hanem a zenéken,könyveken és filmeken ( erről is írtam ugyanabba a kihívásba,ITT olvasható az írás) amik elkezdtek érdekelni.A mai napig emlékszem,hogy a könyvtárosnő milyen fejet vágott mikor 12-13 évesen oda mentem az iskola könyvtárba és életem első Edgar Allan Poe-s könyvét kértem ki elolvasásra. A halál fejes pillangó című gyűjtemény volt ez a könyv miben novellák és versek is vannak Poe-tól. Annyira lekötött,hogy nagyon gyorsan kiolvastam és már vittem is vissza,sose felejtem el azt a megjegyzést amit akkor kaptam a könyvtárosnőtől: " Na és értetted is,hogy miről szólt?". Ekkor ránéztem és rémisztő lelkesedéssel kezdtem elmesélni Poe gyönyörű ábrázolását a halálról. Egyszerűen vonzottak az olyan novellai amelyekben az elmúlást teljesen más szemszögből mutassa be mint ahogyan eddig bárhol is láttam.



Ezután azonnal leküldtem az iskola pszichológushoz miszerint mániákus depresszióba szenvedek és öngyilkossági hajlamokat véltek bennem felfedezni. Aki valami ilyesmit mondott nekem: " A halál nem szép,nem lenyűgöző...a halál egy rémisztő dolog!". Bevallom nem igazán értettem,hogy mit is akart nekem ezzel mondani,hiszen én nem így láttam ő viszont mégis ezt az eszmét próbálta rám erőltetni miszerint ez a "normális". Viszont akkoriban teljesen igaz volt az állítás,ugyanis mint az osztály furcsa, kiközösített kislánya nem igazán találtam az élet értelmét. Ekkor kezdtem mára felvállalhatatlan,viszont az érzéseimet tökéletesen tükröző szucid verseket írni.Egyszer elvették a füzetem az osztálytársaim,felolvasták a verseim és rajtam nevetek. " Nézzétek már miket írt" mondták megvető hangon és persze ezek az írásaim a sulin keresztül a szüleim fülébe is jutottak. Boldogult édesanyám eddigi végtelen aggodalma még inkább fokozódott,nagyon féltet de közben hibáztatott. Azt mondta,hogy: " Azért nem fogadnak be a többiek,mert mindig olyan furán viselkedsz"Ekkor tájt kezdtem megtalálni a külső önkifejezésem a fekete színű ruhákba és halvány sminkbe. Ezután én lettem a suliba a fura lány aki teljes fekete öltözékbe jár a folyósokon Sopor-t hallgatva,verseket írogat a füzetébe és Edag Allan Poet olvas órákon meg Tim Burton filmeket és animéket néz. Az osztálytársaim első kérdései,mikor megláttak a következők voltak: " Te emo vagy?" illetve a " Vagdosd magad?". Nem igazán találtam köztük a helyem és egyetlen ember volt aki megértett és olyan volt mint én,az-a lány de őt is elveszítettem ( bővebben: ITT ). 


Na meg persze a szüleim és a nagyszüleim se örültek annak,hogy végre magamra találtam valahol. Folyamatosan olyanokkal jöttek,hogy : " Nem tudnál színesbe öltözni?", " Húzz már színes ruhákat is fel!" , " Nem temetésre mész" és a klasszikus nagytatámtól megszokott: " Így idős asszonyok öltöznek,egy fiatal lánynak nem illik tiszta feketébe lenni"meg hogy: "Ez a gyász jele". Kb. 14-15 éves lehettem mikor kicsit erősebben kezdtem feketén sminkelni magam,már nem csak szemceruzát és szempilla spirált hanem szemhéj festéket is használtam. Továbbra is elmerültem a saját kis világomba ami nekem akkor Sopor,Billy Talent,Poe-t és Tim Burtont jelentette meg Nietzsche-t. A suliba továbbra is szellemnek néztek vagy épp szekáltak az miatt,hogy felmertem magam vállalni,de engem már kezdett nem érdekelni az egész. Nagyon kevés barátom volt és van is egész mostanáig,sőt kb. egy éve,hogy rátaláltam az MGC-re,LD50-re,az Expression-ra meg a facebookos goth,dark csoportokra mert egész addig a pontig nagyon egyedül és magányosan éreztem magam. Egyik ismerősömnek köszönhetően szereztem tudomást ezekről a csoportokról és közösségi oldalakról és nekem olyan volt az egész mintha valóra válna a világ amibe élek. Fura volt megismerni olyan embereket,bloggereket akik szintén a szubkultúra részei és mikor a II. Országos Goth Találkozón voltam akkor engem egyfajta lelki extázis hatott át. Ezt máshogy nem tudom megfogalmazni,ahogy megláttam azokat az embereket egyszerűen úgy éreztem hogy egy másik világba csöppentem. Senki nem szólt le és piszkált azért ahogyan kinézek sőt sokkal extrémebb külsejű személyekkel is megismerkedtem ott és az ilyen emberek blogjai adtak nekem erőt a mindennapokban. Így hát én is elkezdtem blogolni és egyre több bandát,énekest,olvasni valót,filmet,stb. megismerni és közbe jelentősen többet megtudtam a szubkultúráról is mint az évek során. A mai napig kapom a jelzőket,hogy "Fekete holló" meg hogy " Mi van? Nincsenek színes ruháid?" stb. de már nem érdekelnek és egész máshogy nézzek mindenre,megváltozott az egész élet szemléletem mióta boldog vagyok :)



2016. május 6., péntek

Sorozat (3 rész): Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával? (Vendég blogger: Blithe)

Sziasztok :)

Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez is a késésért pedig elnézést kérek,Blithe már este nyolc felé küldte át nekem és nem volt időm elolvasni ezért teszem csak most közzé :)
Ma ahogy már el is árultam magam Blithe írását olvashassátok el arról,hogy ő hogyan ismerkedett meg a goth,dark szubkultúrával :) Na és persze még mindig várom további írásokat a témával kapcsolatban privát üzenetbe :)


Szerző: Blithe
Blogja: http://blitheproject.hu/

Hogy pontosan mikor és hol történt minden, nem tudom megmondani. Annyi bizonyos csupán, hogy óvodás koromban, miután láttam az Ollókezű Edward-ot úgy döntöttem, hogy nincs apelláta, ő lesz a férjem. És onnantól fogva ez egy örök érvényű szerelem volt – a sötét, elvontabb dolgok szerelme, amiben megállíthatatlan voltam.
Általános iskolás voltam, amikor megismerkedtem a vámpírok világával. Egy új, szintén sötét és elvont világ volt ez számomra. Nagyjából ebben az időben volt az az időszak is, ami számomra rengeteg megpróbáltatást jelentett. Így visszatekintve már azt mondom, hogy ugyan már, állj fel és rázd meg magad, de akkor ott nagyon rosszul éltem meg a dolgokat. Talán ebben segített igazán ez az új világ, segített elfelejteni a problémákat, és elhitette velem, hogy létezik egy különleges univerzum, ahová elmenekülhetek, egy olyan világ, ahol az emberi problémák nem léteznek.
Akkoriban nem csak én éreztem így, rengeteg osztálytársam kezdett el velem együtt „rockeresedni”, és persze a legnagyobb álma mindannyiunknak egy 20-soros acélbetétes volt, meg persze egy full fekete ruhatár.

Olyan zenekarokat kezdtünk el hallgatni, akiket előtte sose – jómagam HIM-et, Good Charlotte-ot, Depressziót és persze Mansont, de ezeket éjjel-nappal, egy-egy számot végtelenítve egész délután, csak hogy az egész környék idegeire menjek vele. Nagyon jót tettek ezek a zenék, hiszen a depresszív zene a depressziós emberre jó hatással van, elhiteti vele ugyanis, hogy nem csak neki rossz, és nem csak ő érzi magát rosszul.
Elég sötét időszakom volt ez, amikor két nagyon fontos kérdés hangzott el. „Depressziós vagy?” – akkor ennek köszönhettem azt, hogy tudatosultam az állapotommal, és hogy tudtam már „kezelni” írással és alkotással, illetve a „Te egyébként goth vagy?”. Előtte sose gondolkodtam még azon, hogy milyen stílusú is vagyok pontosan, szerettem a saját zenéimet hallgatni, és ennyi pont elég volt nekem, de a kérdés elgondolkodtatott. Elkezdtem neten utánanézni a dolgoknak, megismerkedni a goth-al és a gruftival, ugyanis kezdetekben inkább utóbbinak kezdtem el magamat vallani, hiszen erős depresszió és szuicid vágyak gyötörtek.


Rengeteget olvastam a szubkultúráról, főleg a kialakulásával kapcsolatban. Valahogy olyankor úgy éreztem magam, mintha hazaértem volna.
Mikor elkezdtem gimibe járni már valamivel „tudatosabban” voltam goth. Elkezdtem szoknyákat hordani (előtte csak nadrágjaim voltak), a ruhatáram is elegánsabbá vált, és nem mellesleg megvettem életem első fűzőjét, ami egy ócska, olcsó divatfűző volt, de le se lehetett rólam imádkozni, annyit hordtam és annyira imádtam. Ha lehetett, akkor hosszú selyemszoknyában jártam, és persze sminkeltem magam. Az emberek többsége meglepően pozitívan fogadott. Nagymamám mondta azt egyszer „Olyan gyönyörű vagy, mint egy fekete tündér!”. Persze jöttek a negatív – vagy inkább vicces – beszólások is, az „Itt jön a Halál!” meg hasonlók.
Mivel református gimnáziumba jártam, talán még jobban kiéleződtek a vallási-, sátánista sztereotípiák (pedig a goth közösségben szinte egyedüliként voltam Keresztény Goth). Meglepő módon, ezek soha nem a tanároktól jöttek, hanem a diákoktól. Napi szinten kérdezték meg viccként az osztálytársaim, hogy nem éget-e engem a szenteltvíz, nem félek-e, hogy elégek a templomban, stb. Egyszer sétáltam a folyosón, és két estis, idősebb férfi jött velem szembe. Mikor megláttak, egyik odaszólt a másiknak „Eddig azt hittem, hogy ez egy szigorú, vallásos iskola…”. Miután nagyapám meghalt, a temetésére kaptam anyukámtól egy Mária-medált. Kiderült, hogy allergiás vagyok az ötvözetére, olyannyira, hogy ahol a medál lógott a nyakamban, alatta kivérzett a bőröm. Sose tudtam lemosni magamról ezután, hogy ez azért volt, mert sátánista vagy épp az ördög felesége vagyok :D


A kortársaim többsége egyébként a heccelésen kívül pozitívan állt hozzám, sosem bántottak úgy igazán a kinézetem miatt. Egyik lány, akivel jóban voltam, szólított „Goth királynőként”, de azt sose vettem bántásnak, sőt, borzalmasan imponált. Egyszer volt egy srác, aki megkérdezte, hogy „Te egyébként fogsz valamikor normális ruhákat hordani? Mármint, hozzánk képest normálisakat…”. Arról voltam akkoriban is híres, hogy gyógyíthatatlan csipke-mániám van, illetve szoknyában sem jártak sokan rajtam kívül.
Gothokkal a városban, ahol akkor éltem, egyébként nem volt semmilyen kapcsolatom, interneten tartom néhánnyal a kapcsolatot, illetve a kötelező oldalakon voltam fenn (LD50, VampireFreaks), de valahogy sose éreztem úgy, hogy valódi kapcsolatom van egy stílusbelimmel. Egy átmulatott (átivott) szilveszter éjszaka után úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Valódi, élő kapcsolatokat akarok az azonos stílusú emberekkel, és huss, a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy beregisztráltam az MGC oldalát G-portálra (ahol akkoriban kb. 6 oldalam volt már…). Az itt megismert emberek, és az itt szerzett tapasztalatok rengeteget tanítottak nekem, elkezdtem egészen másképp látni a dolgokat.

Ekkortájt kezdtem talán „kinőni” a babybat korszakomat, bár olyan emberek között, akik már több tíz éve benne voltak a szubkultúrában még mindig nagyon kicsinek éreztem magam. Olyannak, akiknek még rengeteg tanulnivalója van, és ez az érzés talán örökre meg is marad bennem.