Múltkor az-az ötletem támadt, hogy mennyire kíváncsi lennék arra,hogy mások hogyan ismerkedtek meg a szubkultúrával és milyen élményekkel rendelkeznek a baby bat korszakból,miket tapasztaltak. Ezért úgy gondoltam,hogy meghirdettem a Dark blog csoport facebook oldalán,hogy egy vendég bloger keresek egy bejegyzés erejéig,hogy kifejtse erről a véleményét :) Nálam még senki se vendég blogolt sőt eddig eszembe se jutott az ötlet. Ám többen is jelezték,hogy szeretnének erről írni és milyen jó ötlet lenne erről sorozatot készíteni :) Én pedig arra gondoltam,hogy miért is ne? Meg,hogy még én is kibírnám bővíteni a saját tapasztalataimmal ezt az egészet és a végén össze bírnám foglalni mindenki írását,hogy mik voltak a közös pontok :) Eddig három jelentkező van,az egyik Wikka akinek az írását ma fogom közé tenni a másik kettő személy pedig egyenlőre maradjon meglepetés :) Akit pedig még érdekelne,annak írom hogy: Péntek éjfélig még ellehet nekem küldeni a témával kapcsolatos írást facebookon vagy akár az emailemre ( amiért szintén fb-n lehet írni nekem) :) Nos akkor nem is húznám tovább az időt. Következzen Wikka bejegyzése arról,hogy ő hogyan ismerkedett meg a dark-goth szubkultúrával :)
A szubkúltúra meg én
Szerző: Wikka
Blogja: wikka92.blogspot.com
Általános iskolában volt egy nagyon nehéz időszakom, amolyan depressziós korszak. Leginkább az egészségügyi problémám miatt, és amiért ezt nem tudták mások elfogadni, bántottak. 8. osztályban kezdtek talán befogadni, és akkortájt lettem jóba két rocker osztálytársammal. Általuk kezdtem megszeretni a rock és metál zenét. (bár 5-6.ban ugye Beatles-el kezdtem) Valami csoda folytán nagyon sok zenei stílusról szóló oldalra tévedtem a Google keresője segítségével. Ott láttam meg a goth metál műfaját és köztük sok már ismert zenekart felsorolva pl: Within Temptation.
Megfogott a hangulata, a dallam, a szövegkörnyezet.
A goth metálba belemerülve jutottam el egy goth weboldalra. Elolvastam a sok információt, amit találtam ott és hirtelen úgy éreztem, mintha ez hiányzott volna az életemből. Megtaláltam benne önmagamat. A baby bat korszak nem ment zökkenő mentesen, mert sokan furcsállták ezt a fajta változásomat. Apukám szektásnak gondolt minket, olyan is előfordult, hogy nem is engedet ki úgy az utcára, ahogyan felvoltam öltözve és kivoltam sminkelve. Azzal sem voltak kibékülve, hogy elkezdtem több sötétebb színt hordani, és nővérem szavaival élve: temetőzenét hallgattam. Anyukám jobban elfogadó volt, neki tetszett az öltözködésem és a stílusom, a goth ismerőseimmel is jól kijött, szerette őket. A suliban gyakran megkaptam, hogy sátánista vagyok, amikor éppen kivolt feketére rúzsozva a szám. A tanároknak többnyire tetszett az öltözködésem és gyakran kaptam pozitív kritikákat. Bár már rájöttem, hogy tényleg nem a ruha teszi az embert, így mondjuk a színesebb ruhákban is gothnak érzem magamat, sosem voltam az a nagyon fekete, mindig próbáltam kontrasztot teremteni a fekete és a színek között. Vagy sminkben, vagy harisnyában, akár fűzőben, vagy fűző alá lévő felsőkben, kiegészítőkben.
Mikor rátaláltam az MGC-re úgy éreztem haza találtam, egy olyan közösséget ismertem meg, ahol befogadtak, elfogadtak, megértettek. Csodálatos érzés volt. Mivel elég negatív időszakom volt akkoriban, nekem a goth szubkultúra jelentette a reményt. Minél többször érdeklődtem utána, annál jobban úgy éreztem, hogy ide tartozom. Ide bekerülve már valahogy másképpen kezdtem el szemlélni a dolgokat, a világot. Egyszer régen MGC-n lehetett csinálni egy videót, hogy mi a véleményünk a goth-ról. Akkor is sok negatívkritikát kaptam. Azóta kicsit másképpen gondolom - immár idősebb fejjel -, de azzal még a mai napig egyetértek, hogy egy csodálatos szubkultúra, ami tiszteli a halált, elfogadást és megértést tanúsít. Egy olyan világ, ahol megértésre találnak a kitaszított lelkek. Ide kerülve már átértékeltem mindent, ami által, amit mások negatívnak véltek, számomra – és talán sok más goth által is - pozitívvá változott. Szerintem mindenféleképpen pozitív irányba változtatott, itt bontakozott ki igazán a tudásvágyam, az irodalmi műveltségem és hogy rájöttem milyen jó tudni. A zenei műveltségemben is sokat fejlődtem. Arról nem is beszélve, hogy a személyiségem is jelentős pozitív változásokon ment keresztül, fényt találtam a sötétségben, reményt a reménytelenségben, megértést a nehéz időkben.
Zenékből a baby bat korszakom elején még mindig a szokványos metál zenekarokat hallgattam, megfűszerezve némi goth metállal, később nyitottabb lettem újabb zenék befogadására - bár a klasszikus, opera, operett, musical zenékért mindig rajongtam. - Bár sajnos a goth rock később került a repertoáromba, kb 7-8 évvel később. Belegondolva is durva, hogy 2007-2008 környékén ismerkedtem meg a goth szubkultúrával, és ahogyan sokan gondolták nem, nem nőttem ki. Sőt, egyre inkább magaménak érzem. Talán már a környezetem is jobban elfogadta, apukámat leszámítva – Ő a hosszú szoknyáimra még mindig cigány szoknyákat mond. - Végül is ideje volt már ennyi idő alatt. Lassan 10 éve, hogy ennek a gyönyörű szubkultúrának a részese lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése