Könyvajánló: Leonore Fleischer – Rain Man (Eső ember) - SPOILER! -

   „Szívfacsaró történet. Charlie Babbit: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli nagy vagyont örökölt.  De apja másra gondolt. Raymond Babbitt, Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit se tudott: egy gyógyintézet ápolja, saját elméjének a foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje és hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán-a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.”

( + Egy érdekesség, amit lehet nem tudtál: A film előbb volt, mint a könyv, a könyvet Leonore Ronald Bass és Barry Morrow filmfogatókönyve alapján írta.)

Ez a szöveg a könyv hátulján megtalálható tartalom melynek segítségével már kaphatunk egy kis képet arról, hogy miről is fog szólni ez a könyv. Ám ennél sokkalta többről van szó és igazán csak akkor érthessük meg, ha elolvashassuk. Mikor a vizsga időszak után már „ki voltam éhezve” egy jó kis olvasni valóra akkor még nem is sejtettem, hogy a könyvtáros nő milyen kincset fog nekem ajánlani és mikor már a taralma megragadt akkor tudtam, hogy érdekes olvasmányt foghatok a kezemben.

Mikor viszont elkezdtem olvasni is a könyvet, már akkor egyértelművé vált számomra, hogy sokkal több, mint érdekes ez a történet. Az egyik főszereplő, Charile már a tartalomjegyzék alapján sem volt igazán szimpatikus karakter és ezen a könyvbeli első feltűnése sem javított.

A karakter unszimpatikussá vált, mert, lelkiismeret furdalás nélkül kihasznált és eltaposott bárkit saját sikerre érdekében továbbá Susannát is az elején kihasználta.

 A lány fiatal, kedves, humoros és végtelenül türelmes, na meg persze szenvedélyesen szerelmes Charlibe-ba, akit azonban túlságosan is leköt, az üzlet ezért alig szakít időt kedvesére és akkor is egyoldalúnak tűnnek a lángoló érzések. Lenny a férfi egyik barátja is segít a Babbit álomautó nevű cégnél melynek Charlie a főnöke ám mind hiába a cég a csőd szélén áll és az elégedetlen vásárlók követelik vissza pénzük, amit persze főhősünk nem tud visszaadni. Ezután történik a könyvben a hirtelen tragédia, meghal Charlie apja Sanford Babbit ,mire viszont fia egyáltalán nem úgy reagál, mint akit ez rosszul érint sőt… egyértelművé teszi édesapja gyűlöletét szavakban is és az egyetlen dolog, ami felbosszantsa, hogy bizony ő csak apja Buickját és díjnyertes rózsabokrait örökölte a hárommillió dollár helyet, amit Sanford úr számára még ismeretlen bátyjára, Raymondra hagyott. Édesanyja pedig még kisebb korában elhunyt. Charlie Susannával együtt vág neki az útnak az elmegyógyintézet felé miután piszkos módszerekkel kiderítette, hogy hol található a pénz örököse. Mikor meglássa Raymondot már az elején bolondnak, furának véli, és mikor kiderül, hogy a bátyja az autista, szellemileg fogyatékos férfi akkor hihetetlen dühre gerjed, hogy mégis egy ilyen emberre miért hagyta rá apja vagyonát? Úgy érzi átverték és meggondolatlanul elrabolja mentálisan beteg bátyját csupán, hogy megszerezze vagyonát és felügyeleti jogát. Természetesen ez Susannának nem tetszik és elhagyja és ekkor én is majdnem letettem a könyvet, de már csak azért is folytattam, hogy láthassam Charile Babbitet,a beképzelt és pénzéhes fiatal férfit pofára esni ( Muhhaa! Szenvedj Charlie Babbit! ) . Hamarosan viszont a könyvben olyan váratlan fordulatok történtek, amitől Charlie egyre szimpatikusabbá,karaktere fejlődésen ment keresztül. Nem szeretném elárulni, hogy mi is volt ez, hiszen ezzel a könyv legnagyobb fordulatát árulnám el, de annyit megmondhatok, hogy sokat sírtam a történet miatt és ti is sokat fogtok, ha elolvassátok, ezért csak olyanoknak ajánlom, akik megfelelő hangulatban vannak egy igazán megható történethez. Hamarosan a régi Charlie, aki csak a pénzt és a sikert hajszolja bármi áron figyelmét autista bátyjára,Raymondra fordítsa, aki folyamatosan különböző jegyzetekbe irkál, és különböző rituálékat csinál, amiket öccse próbál megérteni és segíteni bátyján. 

A könyv fő üzenete: Az elfogadás! A hosszú úton keresztül sok élményt élnek át és még Susanna is visszatér a férfihoz, aki végre megmeri nyitni érzelmeit a nő felé és kimutassa szerelmét iránta (Nahát Charile! Nem is vagy te olyan rossz ember! ) és Raymond és sok fejlődésen megy át öccse mellett, akinek most már fő vágya, hogy bátyával maradhasson és közelebb kerülhessen hozzá. Nem érdekli a pénz, se hogy az üzlete csőbe megy, hiszen egy hétig magára hagyta Lenny-t a dühös ügyfelek hálójában. Csak Raymond felügyeleti jogát szeretné! De vajon mi történt a két Babbit testvér között, ami Charlie-t így megváltoztatta? Az eddig csak nagy pénzt, üzletet, sikert hajszoló férfit hirtelen miért érdekli már jobban bátyja, és akarja őt jobban elfogadni, közelebb kerülni hozzá, mint az örökösség és a pénz?  Min mennek át bátyjával a hosszú egy hetes úton? Hogyha kíváncsiak vagytok rá és szeretitek a megható történeteket mindenképp csak ajánlani tudom nektek! Én legalábbis nagyon élveztem és sokat sírtam rajta J