Tippek: Hogyan éld túl a nyarat goth ként (nem csak gothoknak)?

Sziasztok!
Én nagyon gyűlölöm a nyarat és nem mellesleg goth ként úgy hogy a ruhatáram 90% csak fekete darabokból áll és nem is érzem jól magam színesbe. Tehát már az évek alatt van pár bevált rutinos tippem,ötletem amiket most egy rövidke bejegyzés alatt szeretnék megosztani veletek. Ezeket nem csak gothoknak hanem bárki másnak is tudom ajánlani a nagy hőség kibírása érdekében. Nektek milyen tippetek van a nyári hőség kibírására? Írjátok meg hozzá szólásba :)
( Felhívom mindenki figyelmét,hogy a bejegyzésért nem fizetek nekem,hogy reklámozzam a termékieket és nem akarok semmit se eladni,csak leírom hogy nekem mely termékek váltak be!)

1. Napfény

Hogyha neked is akárcsak jómagamnak esküdt ellensége a nap akkor tudom ajánlani,ha csak tudsz akkor maradj az árnyékos oldalon. Hogyha mégis napfényre kell,hogy menj de viszont tudod magadról hogy a bőröd nem igazán szereti azt és mindig felégsz vagy csak szimplán nem szeretnél felbarnulni akkor a naptejet is tudom ajánlani. Eddig én abba a hittbe éltem,hogy naptejet csak azok szoktak használni akiknek a bőrük érzékeny a napra és fogalmam se volt róla,hogy akkor is lehet ha nem szeretnél felbarnulni. Majd mikor Annie-nél megláttam,hogy akkor is lehet ha csak szimplán nem akarsz felbarnulni rögtön rohantam is a boltba venni egyet magamnak. Ez számomra különös megkönnyebbülés volt,ugyanis alapból kreol a bőröm színe és nyáron szörnyen felbarnulok amit nagyon gyűlölök,így abba reménykedtem hogy a naptej majd segít valamit. Mivel nem nagyon értettem a témához,ugyanis ezelőtt sose használtam így az eladónő segített. Végül találtunk a "Topten" márkától egy -egybe lévő 20 és 40 faktoros naptejet. Tehát mindenki aki ilyen problémákkal küzd annak tudom ajánlani,hogy szerezzen be egyet. Meg persze ilyen esetekre jó beszerezni egy napszemüveget is.


2. Izzadás és hidratálás
Nem tudom még ki van úgy vele mit én nyáron,hogy hiába tusol egy nap le akár háromszor is és hiába csak akkor megy ki a szobájából ha muszáj illetve még a ventilátor is megy,de mégis szörnyen leizzad. Hiába járok könnyű anyagú,rövidebb ruhákba amik jól szellőznek így is izzadok,ha meg még megyek is valahova akkor pár perc múlva már csöpög rólam a víz az izzadságtól ami elég kellemetlen tud lenni. Az évek alatt már mindenféle taktikát,izzadás gátlót,mindent kipróbáltam amit csak lehetett. Akarnék nagyon egy csipkés fekete goth stílusú legyezőt is egy napernyővel,de mivel itt nincs ezért az itteni lehetőségekhez mérten kellet feltalálnom magam. Kb. egy nap 3x-or is letusolok,sok vizet vagy előre lehűtött gyümölcs levet iszom és két fajta izzadásgátló mellett mindig vizes zsebkendőket is hordok magamnál kifejezetten erre a célra. Nálam az évek alatt a  "Rexona motionsense invisible black and white" és a szintén Rexona termékcsaládtól a Shower clean nevű izzadásgátlók eddig jobban beváltak mint bármelyik amit használtam az évek során,bár ezek se adnak tökéletes "védelmet" az izzadságtól,de azért így mégis jobb a helyzet. Vizes zsebkendőkből pedig a "Fresh" termékeket használom melyek közül az egyik aloe verás,a másik pedig antibakteriális és nem csak a csomagolás szerint add ultra védelmet. Legalább is nekem bevált.

3.Ruhák és cipők
Hogyha te is hasonlóan ragaszkodsz,mint én még nyáron is a legnagyobb hőségbe a fekete színhez és nem akarsz színes ruhákat beszerezni akkor se kell megsülnöd. Ugyanis erre is van megoldás. Ahogy azt már feljebb is leírtam egy ponttal,könnyű anyagú,kényelmes és rövidebb ruhákat kell beszerezni amik jól szellőznek. Hogyha nem szereted a szoknyákat akkor is még ott vannak a háromnegyedes és a még annál is rövidebb fekete nadrágok. Nézd át a szekrényed és válaszd ki,hogy mik is kellenek nyárra illetve mik nem. Én is ma vettem magamnak egy háromnegyedes fekete nadrágot és eddig tökéletesen megvagyok vele elégedve,nincs benne melegem és nem is túl rövid a számomra. Mivel én azokkal a kis nadrágokkal se vagyok igazán kibékülve. Cipők terén,ha nem vagy oda a nőiesebb cipőkért (pl. szandálok,topánkák - olyasmi mint egy balett cipő - ) akkor erre a problémára tökéletes megoldást nyújtanak a nyári sport cipők,amik kényelmesek és még se fől be bennük a lábad.

4. Italok és ételek
Mint ahogy az előző pontokba már említettem,jó ha sok vizet vagy előre behűtött italokat iszol. Hogyha mész valahova akkor is az a legbiztosabb,hogyha viszel magaddal egy palack vizet vagy bármi hűsítő italt,amire ilyenkor kivált kép szüksége van a szervezetednek.Szerintem nem vagyok azzal egyedül,hogy ilyen nagy hőségbe nem igazán szeretek enni viszont a finom lédús gyümölcsök nagyon jól tudnak esni ilyen melegbe. Nekem örök kedvencem a görögdinnye,az eper és az ananász na meg a meggy.

5. A szoba hűtése
Ezt is pár ponttal már előbb leírtam,de úgy gondoltam hogy egy külön pontot is érdemes szánnom rá. Az a legjobb,ha az egész ház légkondicionált és mindenfelé kellemes hűtés jön,de persze ez nem minden házba fellelhető. Nekünk sincs légkondink viszont van két nagyobb ( apám és az én szobámba ) és egy kisebb ( a konyhába) elhelyezve,ami jól hűti a helységet. Szóval mindenképp,ha nem is egy nagyobb de egy kisebb asztalra vagy polcra helyezhető ventilátor beszerzését nagyon tudom mindenkinek ajánlani ilyen melegekben.

The Death Tag ( A halál tag ) +18

( FELHÍVOM A KEDVES OLVASÓ FIGYELMÉT,HOGY AZ ALÁBBI BEJEGYZÉS,CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK AJÁNLOTT VAGY PEDIG SAJÁT FELELŐSSÉGRE! NEM VÁLLALOK ÉRTE FELELŐSSÉGET!)

Sziasztok.
Ma a már tegnap ígért nagyon érdekes tagot fogom nektek kitölteni amit Trish  a Shadow and Light tulajdonosa fordított le magyarra. A tag neve "The death tag" ami magyarul ha leakarnám fordítani valahogy úgy jönne ki,hogy " A halál tag" és egy igazán "sötét" témával foglalkozik ahogy a neve is elárulja,magával a halállal. Hogyha pontosítani szeretnék akkor egy személy elképzeléséről a halállal. Mindenki máshogyan gondolkozik a témáról és a következő kérdéseket is valószínűleg az emberek többsége már legalább magába megválaszolta. Íme hát jöjjenek az én válaszaim is.

1. Hogyan szeretnél meghalni? 
Semmiképp se nem idősen és párnák között,én valahogy sokkal máshogyan tudom elképzelni a halálom. Nem akarok fájdalmasan,hosszú tartó betegségben már nagyon idősen elmenni és a szenvedésemmel kínozni másokat de nem is vágyom arra,hogy fiatalon érjen a halál. Úgy szeretnék távozni az élők közül,hogy valami maradandót alkotok és nem pedig csak úgy eltűnök a semmibe. Akkor szeretnék már "elmenni",ha úgy érzem egyaránt elég volt a jóból és a rosszból és hogy egy kis darabot "magamból" hátra hagyok az utókor számára.
2. Mi történne azután a blogoddal?
Értelemszerűen megszűnne. Szerintem nélkülem értelmetlen lenne folytatni a blogomat hiszen ha tegyük fel,hogyha egy másik személy vezetné akkor már nem lehetne az enyémnek mondani. Hiszen másé lenne,más gondolatai,más élményei és így már nem is az én blogom lenne igazán attól függetlenül se ha pl. az én nevemen futna. Így,ha lenne lehetőségem végrendelet írni (nem hirtelen érne a halál) akkor azt is biztos belefoglalnám,hogy töröljék a blogom.

3. Kire hagynád a pénzedet,javaidat?
Hogyha már lennének gyerekem akkor arra,hogyha pedig nem akkor az édesapámra. El is árulom,hogy miért. Ennek igazán egyszerű oka van,apám volt az-a személy aki eddigi egész életembe a sok kisebb-nagyobb vita,konfliktus ellenére is mindig mellettem állt és támogatott így ha nem lennének gyerekeim,de viszont bármi más lenne amit valakire rábírok hagyni akkor az ő lenne.
4.Mi történne a testeddel miután elhunytál?
Elnézést,de ez mégis miféle kérdés? Ugyanaz mint a többi ember testével aki elhunyt. A biológia funkciótól ami jelen van a világon egy idő után bomlásnak indulna még csak a csont maradna belőlem. Bocsássátok meg azt hogy ilyen nyers vagyok a témát illetően de én egyszerűen nem tudok abba a dologba hinni,hogy következő élet meg ilyesmik. Szerintem csak egyetlen egy életünk van és miután elhunytunk nem száll tovább a lelkünk másik testbe,nem születünk újra meg kerülünk a "Mennybe" vagy "Pokolba",stb. egyszerűen megszűnünk létezni és ennyi az egész. Bármennyire fáj és nyersen hat ez így,ez a világ rendje és körforgása és én ebbe hiszek nem az ilyen lélek vándorlásba,stb.-be.
5. Milyen temetést szeretnél?
Olyat amin nem a pap mondja a búcsúztató szöveget hanem a családom vagy a közeli barátaim és lehetőleg semmi köze ne is legyen a katolikus egyházhoz azon kívül,hogy katolikus temetőbe fognak eltemetni mert papíron az a vallásom. Továbbá olyat amin csak a családom,szűk rokonság,gyerekeim (ha addig lesznek) és a nagyon közeli barátaim vennének részt. Nem akarnék nagy felhajtást vagy olyan embereket ott akikkel annyira nem is voltam jóba illetve nem álltak olyan közel hozzám a temetésemen.
6. Mi az ami leginkább hiányozna az elmúlt életedből?
Azok az emberek akiket szerettem és fontosak voltak nekem. Hogyha nem hirtelen érne a halál hanem lehetőségem lenne elbúcsúzni akkor csak is azért hullajtanék könnyet mert ezeket az embereket itt kell hagynom és nem élhetek már át velük közös élményeket,nem lehetünk többet ott egymásnak és nem szerethettem tovább őket. Viszont nekik mindig ott maradnék a szívükbe és fájna hogy szomorúak lennének attól hogy elhunyok.
7. Mit szeretnél hogyan emlékezzenek meg rólad,hogyan emlékezzenek meg rád?
Ezt már tulajdonképpen megválaszoltam az első kérdésbe. Szeretnék valami maradandót létrehozni életem során amiről az emberek emlékezni fognak rám és így a nevem se merülne feledésbe és legalább a világnak is adnék valami maradandót magamból. Konkrétabban nem szeretnék még egyenlőre erről beszélni,mert még bőven van hová fejlődöm ahhoz hogy ez meg is valósuljon.

Személyes post: Életjel - Visszatértem

Sziasztok :)

Tudom,hogy már nagyon rég nem volt új blog bejegyzés és nem is próbálok mentegetőzni. Mert az egy dolog hogy mostanában nagyon sok dolgom volt (iskola,munka,személyes programok) de leginkább kicsit komolyabb hangvitelű családi konfliktusoknak köszönhető az eltűnésem. Nem szeretném részletezni és kifejteni az okát,de legyen annyi elég hogy igencsak komoly lelki válságba kerültem miatta és nem nagyon tudtam mit is tehetnék. Abba biztos voltam,hogy nem akarom hogy ez az egész hangulat minden egyes bejegyzésemen áthasson és hogy nem akarok naplót csinálni a blogomból. Az is közre játszott a dologba,hogy minden törekvésem ellenére még mindig nem tökéletes a helyesírásom amit már páran megjegyeztek és kicsit úgy éreztem hogy nem vagyok már ide elég az olvasóimnak. Természetesen amit kijavít a magyar helyesírás ellenőrző és észre veszek (mert többször is átszoktam olvasni egy bejegyzést) azt kijavítom,de még így se tökéletes. Viszont az-az igazság,hogy én sokszor észre se veszem egy szóba hogy az úgy helytelen ahogyan én írtam le. Megjegyzem régen ennél sokkal rémesebb volt a helyesírásom meg úgy alapból a magyarul írás se ment,mert értelmezhetetlen volt amit írtam és a fogalmazás módon is ennél sokkal szörnyűbb volt és most hogy megint egy új magyar helyesírási szabályzatot adtak ki az se könnyíti meg a dolgom a bejegyzéseim lektorálásába. Megszokni nem túl könnyű őket és egyszerűen nem találtam magamnak komolyabban arra időt,hogy minden egyes bejegyzésem szóról-szóra átrágjam (ugyanis én sokszor nem is tudom hogy egy szó úgy helytelen ahogy leírtam és sose tudhatni hol hibáztam ) és ez mellett nem is igazán szeretek egy mondatott többször átírni. Ennek az-az oka,hogy mikor én írok akkor az sosincs előre megírva,csak a témát találom ki amiről írni akarok és annak a tartalmát csak közben ahogyan írom az épp aktuális bejegyzést. Szóval mikor írok akkor minden érzésem és gondolatom benne van abba amit írok és már többször átírva nem adja át ugyanazt az érzést amit egy-egy mondat írása közben írtam. Viszont azzal is tisztába vagyok,hogy nem nevezhetem magam igazi bloggernak amíg nem "ölök" több időt a blogom tökéletesítésére,amibe bizony a helyesírás és a kinézet is hozzá tartozik. A bloger kinézet és színkezelőjével még nem igazán tudok boldogulni,tehát abba szeretném a segítségetek kérni hogy kicsit emberi szemhez barátabb színek jelenjenek meg a blogom,mivel erre is sokan panaszkodtak már. A továbbiakban pedig elhatároztam,hogy igenis saját magam az internet segítségével lektorálni fogom az összes blog bejegyzésem ezzel is még jobban törekedve a helyesírásra. Eddig is írhattam volna erről,léphettem volna de őszintén megvallva semmit se akartam erőltetni és mivel még az is közre játszott,hogy nem igazán volt kedvem blog bejegyzést írni így hát nem is írtam. Csak ez az idő alatt még egyedül lehetettem a gondolataimmal sok időm volt,hogy rájöjjek hogy ezt nem is mások miatt kezdtem el,hanem saját magam miatt. Azért kezdtem el blogolni mert leakartam írni a gondolataim egy-egy témával kapcsolatban esetleg pár személyes élményem,tapasztalatom. Valamiért mégis egy idő után kényszeres megfelelési vágyat éreztem az olvasóim felé,nem vettem észre magamon mert lassan kezdett kialakulni az egész. Mindig jobbat és jobbat akartam,sose voltam magammal megelégedve,érdekesebb témákat,szebb kinézetet és pontosabb helyesírást akartam továbbá még többet olvastam és olvastam hogy csiszolhassak a fogalmazás módomon. Ezek mind olyan dolgok a blogomon amiknek még bőven van hova fejlődniük,de úgy döntöttem hogy nem adom fel az első gödörnél! Szerintem aki blogger az ezt az egészet már mind átélte egyszer ahogy a kényszeres bejegyzés írás vágyat is. Nekem is rengeteg ötletem van amiket szeretnék nektek leírni és elmesélni viszont ezek még váratnak egy kicsit magukra. Először is lektorálnom kell a blogom,ezt látom most a legfontosabbnak azután jöhetnek a színek és a kinézet. Persze közben is lesznek bejegyzésem,mert van egy nagyon érdekes tag (még legyen meglepetés melyik) amivel már régóta szemezgetek és én is szeretném megcsinálni meg hát 25-kén lesz megtartva ( ma van hivatalosan a napja egyébkén) a huszadik születésnapom és majd arról is szeretnék egy bejegyzést írni. Pontosabban arról,hogy milyen érzés is belelépni a dupla x-be számomra és arról hogy én hogy éltem meg ezt az egészet. Még lehet,hogy lesz ezeken kívül is egy-két bejegyzés,de jobban csak akkor szeretném újak írásába belevetni magam nagyobb szinten,ha már a lektoráláson és a kinézet megváltoztatásán túl vagyok. Addig is most egyenlőre búcsúzom,legközelebb a már említett felettébb érdekes taggal fogok jönni nektek és közben párhuzamosan ahogy időm engedni a bejegyzéseim is fogom lektorálni,szépen sorjában.

"Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?" : Sorozat összefoglaló

 Sziasztok :)

Ma egy új bejegyzéssel érkeztem a már ígért összefoglalóval a "Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával?" című sorozatból. Igazából már 2 nappal előrébb terveztem,de elég sok dolgom volt és sajna nem volt rá időm. Szóval csak most jutott rá időm :) Hogyha még nektek van valami észre vételetek,olyan közös pont amit megfigyeltetek akkor kulturáltan nyugodtan fejtsétek ki a véleményetek hozzá szólás formájában :)
Nos szóval a sorozat során négy vendég blogger is írt a témával kapcsolatban: Annie,Blithe,Cathareen,Wikka és jómagam. Tehát maga a sorozat nem volt hosszú és így se sikerült az általam elgondolt időben lezárnom,csak öt részes lett de a különböző írások olvasásakor és elemzésekkor észre vettem egy-két dolgot amit most szeretnék összefoglalni nektek pár pontba :)



1. Önkifejezés. Megfigyeltem,hogy: Engem is beleértve (Annie-n kivéve,mert ő csak zenéről írt tehát róla egy KÜLÖN pontba fogok írni bármi másról írok az RÁ nem vonatkozik. Mert ő csak a zenei részről írt ) mindenki aki nálam vendég bloggolt úgy talált rá a szubkultúrára,hogy nem találta a helyét a világba,egyszerűen nem nagyon illet be az "átlag" sorba úgymond és kereset valamit amivel kifejezheti magát és rátalál önmagára. Ahogy megfigyeltem az mindenkinél egész fiatal korába volt ahogy nekem is és ebbe a szubkultúrába találtak önmagukra.


2. Kirekesztettség. Rajtam kívül a többi vendég blogger írásába is megfigyeltem,hogy úgy találtak pont rá erre a szubkultúra,hogy először a sötét oldalát látták neki. Halál és fekete,ezt látták benne és mivel szucid vagy szimplán negatív gondolataik voltak ezért ez volt a tökéletes kis világ számukra amibe elmenekülhetnek illetve megértésre lelhetnek zenékbe,könyvekbe,filmekbe. Az osztálytársaik körébe nem voltak kedveltek és miután feketébe kezdtek járni,hogy kifejezzék maguk még inkább ők váltak a "fura lánnyá". De ezen a sorozaton kívül is már megfigyeltem hogy sokan komoly gyerekkori illetve folyamatos traumákat vagy kiközösítéseket éltünk át esetleg egy komolyabb tragédiát is (nekem pl. 3 éve elhunyt édesanyám).
3. Halál vágy,szucid gondolatok és pesszimizmus. Tudom,hogy erről már az előző pontba írtam,de úgy érzem érdemes kiemelnem. Ugyanis észre vettem,hogy mikor még csak ismerkedtek a szubkultúrával azok akik nálam vendég blogoltak akkoriban pesszimista és negatív hozzá állásuk volt az egész élethez és ebbe a depresszív állapotba ebbe a szubkultúrába tökéletesen megtalálták maguk,ahogy én is tehát a sorsunk,történetük nagyon hasonló volt és sok negatív élmény ért minket
az emberekkel kapcsolatban,mi voltunk a "fura lányok" akikkel senki nem beszél.
4.Műveltség. Azt állapítottam meg a nálam vendég blogolókról,hogy a szubkultúra által kulturálisan gazdagabbak és igényesebbek lettek hiszen elkezdtek olvasni,filmeket nézni és zenéket hallgatni de nem akárhogyan. Mindenki számára jelent,jelenetet valamit a kedvenc bandájának a szövegei és észre vettem hogy egész hasonló mondani valójú szövegű és stílusú zenéket kedvelünk. Továbbá mindenki aki nálam írt nagyon jó blogger is bő szókinccsel ami az írásukból is látszik (az enyémből még annyira nem).
5. Negatív külső reakciók. Azt is észrevettem még,hogy velem együtt mindenki aki nálam vendég blogolt kapott negatív külső reakciót mivel vagy a családjának,vagy barátainak,osztálytársainak,ismerőseinek akár random embereknek nem tetszett az,hogy ő nem hajlandó beállni a nyájba bégetni hanem igenis azt teszi és úgy öltözik ahogy neki jól esik. Megszóltak és kiközösítetek minket csak mert nem vagyunk olyanok mint a "normális" emberek.

Csak,hogy ki mondja meg mi normális? Természetesen minden mentálisan egészséges embernek a fejébe van egy kép arról,hogy mi is normális amik egyértelmű társadalmi szabályokat foglalnak magukba,stb. de nem gondolom,hogy csak attól mert valaki másmilyen mint a körülötte lévők attól még "fura",csak ő ebbe a szubkultúrába talált rá önmagára.
6. Tolerancia. Arra a következtetésre jutottam ennek a sorozatnak a végével,hogy ebbe a szubkultúrába részt vevő egyének sokkal toleránsabbak mint a körülette lévők. Hiszen átéltük (vagy még éljük) a kiközösítést,megvetést és a folyamatos beszólogatást ezért mi empatikusabban és toleránsabban fordulunk másokhoz,hiszen tudjuk milyen az mikor nem találja az ember a helyét a világba és nem tudja még hogy ki is ő.
7. A fekete fehér oldala: Avagy pesszimistából pozitív. Észre vettem az írások alatt amit írtak nekem és a sajátomon is,hogy a sok szenvedés és beszólogatás után mivel nem adtuk fel és hagytuk el a szubkultúrát beállva a tömegbe csak hogy ne bántsanak alapon lassan rátaláltunk saját magunkra. Illetve egy idő után mikor megerősödtünk a minket ért sérelmek után megtanultunk ezekkel a hozzászólásokkal együtt élni és jól érezni magunk ahogy vagyunk,elengedni a rossz dolgokat a fülünk mellett. Ismeritek a happy goth kifejezést? Boldog gothot jelent és én az írásoknál megfigyeltem,hogy mindenki fokozatosan kezdet kijönni a mély gödörből amibe volt. Wikka egyébként ezt a happy goth hozz állást az egész blogján is nagyon jól átadja az olvasóknak!
8. Zene ( Ez külön Annie pontja,igen ) : Mindenki különböző mód ismerkedett meg a zenével,de Annie története a darkwave-el való megismerkedésről felettébb érdekes! Hiszen ő a sims nevű játékon keresztül ismerkedett meg ezzel a zenei irányzattal. Ki gondolta volna? :)
9. Nyitottság írásba. Nem tudom,hogy ki mennyire nyitott a való életben azok a bloggerek közül akik a témával kapcsolatban írtak hiszen sajnos nem ismerem még őket se élőben sem pedig virtuálisan annyira,Wikkát kivéve akivel jó barátnők vagyunk. Viszont írásba elég nyíltan írták le nekem a témával kapcsolatos élményeim. Én pl. bár a blogomon szintén nyíltan írtok,de élőben sokkal zárkózottabb vagyok főleg idegen emberekkel.

10. Egyediség. Bár találtam pár közös pontot a vendég bloggerek és saját magam között mégis mindenki írása - ahogy ők is - egyediek voltak,szóval nem az volt hogy csak mert egy szubkultúrába vagyunk olyanok lennék mint egymás másolatai (mivel van ilyen),hanem tényleg mindenki írásba ott volt saját maga és ez egy fontos és értékelendő dolog ami a mai elvárásokkal teli világban igenis dicséretes. Mert gondoljunk arra,hogy mennyi szubkultúrából csak a stílust vették át vagy csak egymást utánozzák és az egész egy divat dologgá válik. Trish írt is erről egy bejegyzést ( IDE kattintva olvasható) azt egyik felmérése után,hogy a goth,dark szubkultúrából is mintha kezdene divat lenni megint az miatt,hogy akik kitöltötték sokkal kevésbé adtak részletes,használható válaszokat mint egy utóbbi kérdőíve során. Ezt fb-n is közzé tette azt hiszem a dark,goth társ és barátkereső és a dark blog ( bár ott nem biztos) csoportba is. Jött is pár hozzá szólás mi szerint csak hosszú volt a kérdőíve ( egyébként én nem töltöttem ki,mert nem igen volt időm és nem is láttam csak utólag ) és ezért kifáradtak úgymond a kitöltők. Már ez előtt is a fejembe volt az ötlet,hogy de jó is lenne ha egy vendég blogba valaki bemutatná hogy ő hogyan ismerkedett meg a szubkultúrával aztán a többiek a csoportba rávilágítottak,hogy ebből sokkal jobb lenne sorozatot csinálnom és mivel Trish feltevése nagyon megihletett ezért úgy gondoltam miért is ne lehetne egy jó kis sorozat amit aztán összefoglalhatnék! Végül bár csak négyen jelentkeztek rá és ez nem ad egy hiteles és átfogó képet az egész dark-goth szubkultúra főleg mivel akik nálam vendég blogoltak mind bloggerek nem úgy mint Trish-nél akinek a kérdőívét nem csak azok töltötték ki. S máshogyan ír egy blogger azért meg négy emberrel és a saját írásommal még nem tudok biztosat írni,de én úgy gondolom hogy azért még a mi szubkultúránkba nagyon sok okos,értelmes,kulturált és kreatív ember van akik különböző dolgokkal színesítik azt és hogy azért nem váltunk egy divat szubkultúrává. Lehetséges,hogy csak tényleg hosszú lett volna a kérdőív vagy csak van pár "újonc"? Erről mondjuk jobb lenne egy nagyobb kutatást végezni amibe több ember is részt vesz és biztosan rájönni az okára amiért úgy lett kitöltve az a kérdőív ahogyan,de azt semmiképp se hinném hogy divatossá váltunk.

                                                                        Ti mit gondoltok? :)

Sorozat (5 rész) : Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával? ( Vendég blogger: Annie )

Sziasztok :)

Elérkeztünk a "Hogyan ismerkedtél meg a dark,goth szubkultúrával?" című sorozat végéhez amit Annie vendég bejegyzése zár,ki szintén nem az egész témáról írt (hasonló kép mint én ) ,hanem arról hogyan ismerkedett meg a goth,dark zenével :) Az ő felettébb érdekes történetét olvashassátok és hamarosan következni fog a már ígért összefoglaló bejegyzésem is :)

"Hogyan ismerkedtem meg a goth,dark zenével?"

Szerző: Annie
Blogja: http://selfmadedarkness.blogspot.rs/

Egészen érdekes a története annak, hogy hogyan ismerkedtem meg a dark-goth zenével.

 Sims3 - Darkwave ikon

 A szüleim mindig is kicsit alternatív irányba húztak, mondhatjuk, hogy  kiskoromtól jó példát mutattak zenei ízlés terén. A walkmenemben nyolc éves  koromtól Queen, Bonanza Banzai és Doors kazetták pörögtek, a nagypapám  Nagy Feró koncertre vitt, amikor tíz éves voltam, reggelente a Sláger rádiót  hallgattuk, és imádtam, amikor a Depeche Mode számait játszották. Ez  utóbbiról éreztem, hogy kicsit más hangzása van, mint a többi zenének, de  nem gondoltam, hogy külön neve lenne.Szerettem a Sims nevű játékkal  játszani, ezzel gondolom, nem vagyok egyedül. Itt a játékon belüli  zenelejátszóban lehetett stílust választani, és bár még nem tudtam angolul, az  a stílus volt a kedvencem, amit egy füstösen kifestett szemmel jelöltek. Jóval  később esett le, hogy ez a darkwave-nek hívott irányzat, többek között Lacuna Coil számai szóltak ilyenkor, természetesen sim nyelvre átírva.

 

Tinikoromban elkezdtek érdekelni a sötétebb hangulatú képregényfilmek, és rákattantam ezek filmzenéjére. A Hollóből a Burn és a Dead Souls volt a kedvencem, előbbi a The Cure-tól, utóbbi a Nine Inch Nailstől. A V mint vérbosszú is fontos film volt számomra, ebből a kedvencem a This vicious cabaret című szám volt, amit méltatlanul kivágtak a film végső verziójából, de Youtube-on fellelhető. Egy bizonyos David J Haskins szerezte és énekli, de fogalmam sem volt róla, ő ki lehet.Aztán egyszer csak összeállt a kép, hogy ezek a zenék mind ugyan ahhoz a zenei irányzathoz tartoznak, David J pedig nem más, mint a legnagyobb hatású goth banda, a Bauhaus alapító tagja és gitárosa, azóta is a kedvenc zenészem.

 David J Haskins

Sorozat ( 4 rész ) : Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?

  Sziasztok :)

Elérkeztünk a "Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkúltúrával?" című sorozat negyedik részéhez. Három vendég bloggerunk is volt a héten : Wikka,Cathreen és Blithe :) Összefoglaló is fog készülni,amiben leírom hogy mik voltak a közös pontok és miket figyeltem meg,de még egy valaki bejegyzésére is várok,az lesz az utolsó ebből a sorozatból :) Viszont ez a mai bejegyzés arra szolgál,hogy én is megosszam a saját tapasztalataim a témával kapcsolatban,mivel úgy gondoltam hogy jó ötlet lenne ha a sajátomhoz is tudnám az ő írásuk hasonlítani. Nem fogok az egész témáról írni,mert már olyan részletesen leírtam egy bejegyzésbe,ahogyan csak lehet (hogyha érdekel titeket kattintsatok IDE és IDE) . Ezért én arról a részéről fogok írni,hogy a környezetem hogyan reagált az én "átalakulásomra":)
Akik olvasták vagy olvassák a bejegyzésem a témáról azok tudhassák,hogy egy lány akit virtuálisan ismertem meg mutatta be nekem a goth,dark szubkultúrát és általa váltam én is részesévé 12-13 éves koromban. Először nekem a baby bat korszakom nem a külsőmön mutatkozott meg,hanem a zenéken,könyveken és filmeken ( erről is írtam ugyanabba a kihívásba,ITT olvasható az írás) amik elkezdtek érdekelni.A mai napig emlékszem,hogy a könyvtárosnő milyen fejet vágott mikor 12-13 évesen oda mentem az iskola könyvtárba és életem első Edgar Allan Poe-s könyvét kértem ki elolvasásra. A halál fejes pillangó című gyűjtemény volt ez a könyv miben novellák és versek is vannak Poe-tól. Annyira lekötött,hogy nagyon gyorsan kiolvastam és már vittem is vissza,sose felejtem el azt a megjegyzést amit akkor kaptam a könyvtárosnőtől: " Na és értetted is,hogy miről szólt?". Ekkor ránéztem és rémisztő lelkesedéssel kezdtem elmesélni Poe gyönyörű ábrázolását a halálról. Egyszerűen vonzottak az olyan novellai amelyekben az elmúlást teljesen más szemszögből mutassa be mint ahogyan eddig bárhol is láttam.

Ezután azonnal leküldtem az iskola pszichológushoz miszerint mániákus depresszióba szenvedek és öngyilkossági hajlamokat véltek bennem felfedezni. Aki valami ilyesmit mondott nekem: " A halál nem szép,nem lenyűgöző...a halál egy rémisztő dolog!". Bevallom nem igazán értettem,hogy mit is akart nekem ezzel mondani,hiszen én nem így láttam ő viszont mégis ezt az eszmét próbálta rám erőltetni miszerint ez a "normális". Viszont akkoriban teljesen igaz volt az állítás,ugyanis mint az osztály furcsa, kiközösített kislánya nem igazán találtam az élet értelmét. Ekkor kezdtem mára felvállalhatatlan,viszont az érzéseimet tökéletesen tükröző szucid verseket írni.Egyszer elvették a füzetem az osztálytársaim,felolvasták a verseim és rajtam nevetek. " Nézzétek már miket írt" mondták megvető hangon és persze ezek az írásaim a sulin keresztül a szüleim fülébe is jutottak. Boldogult édesanyám eddigi végtelen aggodalma még inkább fokozódott,nagyon féltet de közben hibáztatott. Azt mondta,hogy: " Azért nem fogadnak be a többiek,mert mindig olyan furán viselkedsz". Ekkor tájt kezdtem megtalálni a külső önkifejezésem a fekete színű ruhákba és halvány sminkbe. Ezután én lettem a suliba a fura lány aki teljes fekete öltözékbe jár a folyósokon Sopor-t hallgatva,verseket írogat a füzetébe és Edag Allan Poet olvas órákon meg Tim Burton filmeket és animéket néz. Az osztálytársaim első kérdései,mikor megláttak a következők voltak: " Te emo vagy?" illetve a " Vagdosd magad?". Nem igazán találtam köztük a helyem és egyetlen ember volt aki megértett és olyan volt mint én,az-a lány de őt is elveszítettem ( bővebben: ITT ). 

Na meg persze a szüleim és a nagyszüleim se örültek annak,hogy végre magamra találtam valahol. Folyamatosan olyanokkal jöttek,hogy : " Nem tudnál színesbe öltözni?", " Húzz már színes ruhákat is fel!" , " Nem temetésre mész" és a klasszikus nagytatámtól megszokott: " Így idős asszonyok öltöznek,egy fiatal lánynak nem illik tiszta feketébe lenni"meg hogy: "Ez a gyász jele". Kb. 14-15 éves lehettem mikor kicsit erősebben kezdtem feketén sminkelni magam,már nem csak szemceruzát és szempilla spirált hanem szemhéj festéket is használtam. Továbbra is elmerültem a saját kis világomba ami nekem akkor Sopor,Billy Talent,Poe-t és Tim Burtont jelentette meg Nietzsche-t. A suliba továbbra is szellemnek néztek vagy épp szekáltak az miatt,hogy felmertem magam vállalni,de engem már kezdett nem érdekelni az egész. Nagyon kevés barátom volt és van is egész mostanáig,sőt kb. egy éve,hogy rátaláltam az MGC-re,LD50-re,az Expression-ra meg a facebookos goth,dark csoportokra mert egész addig a pontig nagyon egyedül és magányosan éreztem magam. Egyik ismerősömnek köszönhetően szereztem tudomást ezekről a csoportokról és közösségi oldalakról és nekem olyan volt az egész mintha valóra válna a világ amibe élek. Fura volt megismerni olyan embereket,bloggereket akik szintén a szubkultúra részei és mikor a II. Országos Goth Találkozón voltam akkor engem egyfajta lelki extázis hatott át. Ezt máshogy nem tudom megfogalmazni,ahogy megláttam azokat az embereket egyszerűen úgy éreztem hogy egy másik világba csöppentem. Senki nem szólt le és piszkált azért ahogyan kinézek sőt sokkal extrémebb külsejű személyekkel is megismerkedtem ott és az ilyen emberek blogjai adtak nekem erőt a mindennapokban. Így hát én is elkezdtem blogolni és egyre több bandát,énekest,olvasni valót,filmet,stb. megismerni és közbe jelentősen többet megtudtam a szubkultúráról is mint az évek során. A mai napig kapom a jelzőket,hogy "Fekete holló" meg hogy " Mi van? Nincsenek színes ruháid?" stb. de már nem érdekelnek és egész máshogy nézzek mindenre,megváltozott az egész élet szemléletem mióta boldog vagyok :)

Sorozat (3 rész): Hogyan ismerkedtél meg a goth,dark szubkultúrával? (Vendég blogger: Blithe)

Sziasztok :)

Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez is a késésért pedig elnézést kérek,Blithe már este nyolc felé küldte át nekem és nem volt időm elolvasni ezért teszem csak most közzé :)
Ma ahogy már el is árultam magam Blithe írását olvashassátok el arról,hogy ő hogyan ismerkedett meg a goth,dark szubkultúrával :) Na és persze még mindig várom további írásokat a témával kapcsolatban privát üzenetbe :)

Szerző: Blithe
Blogja: http://blitheproject.hu/

Hogy pontosan mikor és hol történt minden, nem tudom megmondani. Annyi bizonyos csupán, hogy óvodás koromban, miután láttam az Ollókezű Edward-ot úgy döntöttem, hogy nincs apelláta, ő lesz a férjem. És onnantól fogva ez egy örök érvényű szerelem volt – a sötét, elvontabb dolgok szerelme, amiben megállíthatatlan voltam.
Általános iskolás voltam, amikor megismerkedtem a vámpírok világával. Egy új, szintén sötét és elvont világ volt ez számomra. Nagyjából ebben az időben volt az az időszak is, ami számomra rengeteg megpróbáltatást jelentett. Így visszatekintve már azt mondom, hogy ugyan már, állj fel és rázd meg magad, de akkor ott nagyon rosszul éltem meg a dolgokat. Talán ebben segített igazán ez az új világ, segített elfelejteni a problémákat, és elhitette velem, hogy létezik egy különleges univerzum, ahová elmenekülhetek, egy olyan világ, ahol az emberi problémák nem léteznek.
Akkoriban nem csak én éreztem így, rengeteg osztálytársam kezdett el velem együtt „rockeresedni”, és persze a legnagyobb álma mindannyiunknak egy 20-soros acélbetétes volt, meg persze egy full fekete ruhatár.

Olyan zenekarokat kezdtünk el hallgatni, akiket előtte sose – jómagam HIM-et, Good Charlotte-ot, Depressziót és persze Mansont, de ezeket éjjel-nappal, egy-egy számot végtelenítve egész délután, csak hogy az egész környék idegeire menjek vele. Nagyon jót tettek ezek a zenék, hiszen a depresszív zene a depressziós emberre jó hatással van, elhiteti vele ugyanis, hogy nem csak neki rossz, és nem csak ő érzi magát rosszul.
Elég sötét időszakom volt ez, amikor két nagyon fontos kérdés hangzott el. „Depressziós vagy?” – akkor ennek köszönhettem azt, hogy tudatosultam az állapotommal, és hogy tudtam már „kezelni” írással és alkotással, illetve a „Te egyébként goth vagy?”. Előtte sose gondolkodtam még azon, hogy milyen stílusú is vagyok pontosan, szerettem a saját zenéimet hallgatni, és ennyi pont elég volt nekem, de a kérdés elgondolkodtatott. Elkezdtem neten utánanézni a dolgoknak, megismerkedni a goth-al és a gruftival, ugyanis kezdetekben inkább utóbbinak kezdtem el magamat vallani, hiszen erős depresszió és szuicid vágyak gyötörtek.

Rengeteget olvastam a szubkultúráról, főleg a kialakulásával kapcsolatban. Valahogy olyankor úgy éreztem magam, mintha hazaértem volna.
Mikor elkezdtem gimibe járni már valamivel „tudatosabban” voltam goth. Elkezdtem szoknyákat hordani (előtte csak nadrágjaim voltak), a ruhatáram is elegánsabbá vált, és nem mellesleg megvettem életem első fűzőjét, ami egy ócska, olcsó divatfűző volt, de le se lehetett rólam imádkozni, annyit hordtam és annyira imádtam. Ha lehetett, akkor hosszú selyemszoknyában jártam, és persze sminkeltem magam. Az emberek többsége meglepően pozitívan fogadott. Nagymamám mondta azt egyszer „Olyan gyönyörű vagy, mint egy fekete tündér!”. Persze jöttek a negatív – vagy inkább vicces – beszólások is, az „Itt jön a Halál!” meg hasonlók.
Mivel református gimnáziumba jártam, talán még jobban kiéleződtek a vallási-, sátánista sztereotípiák (pedig a goth közösségben szinte egyedüliként voltam Keresztény Goth). Meglepő módon, ezek soha nem a tanároktól jöttek, hanem a diákoktól. Napi szinten kérdezték meg viccként az osztálytársaim, hogy nem éget-e engem a szenteltvíz, nem félek-e, hogy elégek a templomban, stb. Egyszer sétáltam a folyosón, és két estis, idősebb férfi jött velem szembe. Mikor megláttak, egyik odaszólt a másiknak „Eddig azt hittem, hogy ez egy szigorú, vallásos iskola…”. Miután nagyapám meghalt, a temetésére kaptam anyukámtól egy Mária-medált. Kiderült, hogy allergiás vagyok az ötvözetére, olyannyira, hogy ahol a medál lógott a nyakamban, alatta kivérzett a bőröm. Sose tudtam lemosni magamról ezután, hogy ez azért volt, mert sátánista vagy épp az ördög felesége vagyok :D

A kortársaim többsége egyébként a heccelésen kívül pozitívan állt hozzám, sosem bántottak úgy igazán a kinézetem miatt. Egyik lány, akivel jóban voltam, szólított „Goth királynőként”, de azt sose vettem bántásnak, sőt, borzalmasan imponált. Egyszer volt egy srác, aki megkérdezte, hogy „Te egyébként fogsz valamikor normális ruhákat hordani? Mármint, hozzánk képest normálisakat…”. Arról voltam akkoriban is híres, hogy gyógyíthatatlan csipke-mániám van, illetve szoknyában sem jártak sokan rajtam kívül.
Gothokkal a városban, ahol akkor éltem, egyébként nem volt semmilyen kapcsolatom, interneten tartom néhánnyal a kapcsolatot, illetve a kötelező oldalakon voltam fenn (LD50, VampireFreaks), de valahogy sose éreztem úgy, hogy valódi kapcsolatom van egy stílusbelimmel. Egy átmulatott (átivott) szilveszter éjszaka után úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Valódi, élő kapcsolatokat akarok az azonos stílusú emberekkel, és huss, a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy beregisztráltam az MGC oldalát G-portálra (ahol akkoriban kb. 6 oldalam volt már…). Az itt megismert emberek, és az itt szerzett tapasztalatok rengeteget tanítottak nekem, elkezdtem egészen másképp látni a dolgokat.

Ekkortájt kezdtem talán „kinőni” a babybat korszakomat, bár olyan emberek között, akik már több tíz éve benne voltak a szubkultúrában még mindig nagyon kicsinek éreztem magam. Olyannak, akiknek még rengeteg tanulnivalója van, és ez az érzés talán örökre meg is marad bennem.